Sajtos-tejfölös

(2023. évi IR tavaszi pályázat, húsvéti próza harmadik helyezett novella)

– Egy sajtos-tejfölöset kérek.

Csenge összerezzent a határozott, mélyen zengő hangtól. A nyitás óta alig jött vendég, a kora délelőtti órán kevesen lézengtek a sétányon, ezért a lány az elmúlt percekben az Instagramot böngészte, és megfeledkezett a külvilágról.

Magas, sötét hajú, kapucnis pulóveres srác állt a pultnál. Óceánkék szemei örvényként szippantották be a lány tekintetét. Csenge rögtön érezte, hogy elveszett.

– Sajtos-tejfölös lángos? – kérdezett vissza zavarában.

A srác a kifüggesztett étlapra pillantott.

– Van más is a lángoson kívül? – kérdezte.

– Csak palacsinta – válaszolta Csenge.

– Akkor maradok a lángosnál – mosolygott a fiú, és közben le sem vette a szemét a lányról.

Csenge reménykedett benne, hogy remegő lábait eltakarja a pult. Beütötte az összeget, erősen összpontosított, nehogy eltévessze a számokat, és amíg a fiú fizetett a kártyájával, felírta a nevét a rendelésre. Nem mintha olyan sok vendég várakozott volna, hogy ne tudná, kié lesz az elkészült étel.

Márk. Máris imádta a nevet. Ha ilyen pasik sorakoznak majd a hosszú hétvégén, nehéz lesz a munkára koncentrálnia. Érdemes volt az érettségi tételek helyett bevállalni a kisegítő munkát a nagybátyja lángosozójában. A húsvéti hétvégén indították a szezont, és a csodás tavaszi időjárás miatt nagy forgalomra számítottak. Nagypéntek reggelén, a nyitás napján azonban ennek még semmi jele nem mutatkozott.

Amíg Joli mama a lángostésztát nyújtotta, Csenge látványos alibimunkába kezdett. Letörölgette az italhűtő üvegét, ügyelve rá, hogy kivillantsa a farmerből a csípőjét. Ellenőrizte a reggel kihelyezett evőeszközöket, amelyekhez még nem is nyúlt senki, és közben a szeme sarkából Márkot nézte. A fiú kiült az egyik napsütötte asztalhoz, és a kikötőt figyelte. A szezon első hajójárata hamarosan indul Badacsonyba, az utasok már gyülekeztek a mólón.

Joli mama kisütötte a lángost, és alaposan megszórta sajttal. A reszelék ínycsiklandóan olvadozott a még sercegő tésztán, amikor Csenge a tálcára helyezte a tejfölt egy papírpohárban. A nagybácsi lángosozójában ez így szokás. A lány elindult az étellel az asztalok felé.

Márk meglepetten nézett fel rá.

– Kihoztam neked. Jó étvágyat! – mondta Csenge és erősen figyelt, nehogy a srác pulcsijára tálalja a rendelést.

– Igazán guszta – vigyorgott Márk.

Csenge előadta a tükör előtt ezerszer begyakorolt hármas számú csábító pillantását, és ruganyos léptekkel tért vissza a pultba. A szíve közben hevesen vert.

Réka érkezett a sétány felől. Csenge tegnap találkozott először a lánnyal. Amikor megérkezett Pécsről, a vasútállomáson a nagybátyja és Réka várta. A lány itt lakott a környéken, a szezonban ő volt egyik állandó kiszolgáló a lángossütőben, ezen a hétvégén Csenge az ő segítője lesz a pultban. Csendes, barátságos lánynak tűnt.

Réka odaintett Csengének, majd leült Márk asztalához.

Csenge szíve kihagyott egy ütemet.

Réka az asztal fölött Márkhoz hajolt, és megpuszilták egymást.

Csenge megszédült, és leverte a bankkártyaolvasót a pultról. Mire összeszedte és felegyenesedett, Réka és Márk már nevetgélve társalgott, és felváltva csipegették a lángost.

Csenge legszívesebben a következő vonattal hazautazott volna Pécsre, de megemberelte magát, és visszatért dolgozni. Vendégek érkeztek. Csenge észre sem vette, Márk mikor távozott. Délidő közeledtével már óriási sor zsibongott a lángosozó előtt, a lányok alig bírták a munkát. Réka vette fel a rendeléseket és kasszázott, Csenge pedig az ételeket adta ki,  és az üres tálcákat szedte össze.

Kora délután befutott a nagybácsi, így a lányok szünetet tarthattak. Lesétáltak a vízpartra egy palack gyümölcslével. Letelepedtek egy japáncseresznyefa alá. A rózsás bokréták között méhek dünnyögtek, az égbolt kéken ragyogó festővásznán lepkék járták önfeledt táncukat.

– Helyes pasid van – szólt Csenge, miután kitárgyalták a délelőtti forgalmat.

Napsütés simogatta a tó felszínét, és vidáman megcsillant a türkiz hullámokon.

– Márkra gondolsz? – kérdezte Réka, majd a választ meg sem várva hozzátette: – Nem a pasim. Ő az unokatesóm. Itt lakik a faluban.

– Akkor ezt benéztem. De a helyeset fenntartom – válaszolta megkönnyebbülve Csenge, és rákacsintott Rékára.

A nap egy fokozattal vidámabban és fényesebben csillogott a Balaton vizén.

 

Szombaton már délelőtt nagy tömeg verődött össze a parti sétányon. A lányok ki sem látszottak a munkából. A konyhában Joli mama hangos vezényszavai pattogtak, gondos kezek nyújtották a lángosokat és töltötték a palacsintákat.

Ezúttal Csenge vette fel a rendeléseket, Réka besegített neki, miközben az ételkiadást is intézte.

Miután egy népes család hosszas válogatás után kiválasztotta és kifizette az ételeket, Márk lépett a pulthoz.

– Egy sajtos-tejfölöset kérek – szólalt meg, majd sietve hozzátette: – Lángost.

Csenge tekintete csak egy pillanatig időzött a fiú sötétkék pólója alól előkígyózó izmokon, mégis úgy érezte, rajtakapták. Sietve a cetlikbe menekült, és felírta a rendelést.

– Adhatok valami mást is? – kérdezte. – Esetleg egy palacsintát?

– Vigyáznom kell a formámra – nevetett a fiú a fejét rázva, és megpaskolta a hasát.

Csenge futó pillantással meggyőződött róla, hogy még sok palacsintának van hely a srác pólója alatt, majd beütötte a pénztárgépbe a fizetendő összeget. A füle mögé tűrt egy elszabadult hajtincset, és igyekezett hanyagul lazának tűnni.

Joli mama konyhája futószalagon ontotta a friss lángosokat, így már csak a feltétet kellett rászórni az aranybarnára sült tésztára, és Réka nyújtotta is a tálcát Márknak. Csenge már a következő vendéggel foglalkozott. A csicsás melegítős városi barbi részletes tájékoztatást kért az allergén összetevőkről és a kalóriatartalomról. Mégis mire számított ez a nő egy békebeli balatoni lángossütőnél? – dohogott magában Csenge, és közben szem elől vesztette Márkot.

Húsz perccel később, amikor kissé megfogyatkozott a sor, Csenge kiszállt a pultból, hogy kimenjen mosdóba. Addig Réka tartotta a frontot.

Csenge átvágott a konyhán, és a hátsó ajtón kilépett a büfésor mögötti rakodási területre, ahonnan az üzletek közös személyzeti helyisége nyílt. Az épület mögötti kerítésen túl a fizető strand húzódott, amelyet most még ingyenesen lehetett használni. A kora nyárias időt kihasználva sokan napoztak a füvön, a bátrabbak térdig beleálltak a vízbe is. A túlparti hegyek a tiszta időben mintha csak karnyújtásnyi távolságban magasodtak volna.

A napozóágyak még feltornyozva várakoztak a kerítés mellett. Csenge két alakot pillantott meg a nyugágyaknak támaszkodva. Felismerte Márk kék pólóját. Egy melegítős srác ült mellette, fejét Márk széles vállára hajtva.

Csenge úgy érezte, villámcsapás fut végig a testén. Bemenekült a mosdóba. Oda az egész napja.

Csak záráskor nyílt alkalma, hogy kettesben beszéljen Rékával.

– Az unokatesódnak van barátnője? – kérdezte futólag Csenge, mintha csak a helyi pletykák iránt érdeklődne.

– Márknak? – kérdezett vissza Réka, és behúzta az egymásra rakott műanyag székeket a ponyvatető alá. – Nem tudok róla. Mostanában lefoglalja az új melója. Szorgalmas fiú, de hogy őszinte legyek, a magánéletéről semmit sem tudok.

Csenge a gondolataiba merülve hallgatott.

– Tetszik neked? – tért rá a lényegre Réka.

Csenge válasz helyett megvonta a vállát, és lelakatolta a bútorokat összefogó kábelt.

Az alkonyi ég alatt kiültek a mólóra, hogy elnyaljanak egy fagyit. A sétány térkövei még őrizték a meleget. A szigligeti vár körül bíborszínűre nyalta az ég alját a hegyek mögé ereszkedő nap.

Csenge azon töprengett, hogyan férkőzhetett ilyen mélyen a gondolatai közé egy ismeretlen srác. Félve tette fel magának a kérdést. Lehet, hogy szerelmes vagyok?

 

Húsvét vasárnap Csenge egész nap a pult előtt sorakozó vendégsereget leste, és várta Márk feltűnését. A fiú azonban nem jött. Záráshoz közeledve a lány csalódottan törölgette a pultot, és már ezredszer győzködte magát arról, hogy nem viselkedhet úgy, mint egy óvódás. Ezt a fiút nem neki szánta a sors.

Joli mama az utolsó lángosokat emelte ki a forró olajból. Ezekre lehet, hogy már nem is lesz vevő, gondolta Csenge. Amikor visszafordult a pulthoz, Márk lehengerlő mosolyával találta magát szembe.

– Tudom, egy sajtos-tejfölös – legyintett Csenge, és már fordult is vissza a konyha felé, amikor Márk megragadta a karját.

– Várj, nem enni jöttem.

Csenge meglepetten nézett vissza. Az orrát megcsapta Márk őrjítő sós-citrusos illata.

– Tudnál rám szánni egy kis időt? – kérdezte a srác. Pulóverét lazán a nyakába kötötte, tengermély szeme fürkészőn fúródott a lány tekintetébe.

Csak ne lennél ilyen dögös – gondolta Csenge, majd maga is meglepődött, amikor hangosan kifakadt.

– Tudod, első nap azt hittem, Réka pasija vagy. Tegnap pedig láttalak egy fiúval édeskettesben a strandon. Minden nap itt ólálkodsz, és fogalmam sincs, mit akarsz tőlem, de túl sok körülötted a kérdőjel. Meleg vagy?

Márk tekintetében cseppnyi zavarodottság sem látszott.

– És ha meleg lennék, nem állnál szóba velem? – kérdezte higgadtan a fiú, és tenyerével a pultra támaszkodott. – Valójában népegészségügyi tisztviselő vagyok, és húsvéti gerilla-ellenőrzést végzek a vendéglátóhelyeken.

Csenge alig kapott levegőt.

Annyira tudtam, hogy valami nem stimmel – gondolta.

A srác hangosan felnevetett.

– Csak szívatlak. Autószerelő vagyok, nemrég nyitottam meg a saját műhelyem. Réka a rokonom, a tegnapi srác pedig a legjobb barátom, aki a szerelmi bánatát sírta ki a vállamon. Most pedig azért jöttem, hogy megkérdezzem, van-e kedved velem lógni ma este?

Márk felvonta a szemöldökét, és a fejével a kikötőre nyíló tér felé biccentett, ahonnan zeneszó hallatszott, és már villogtak a szabadtéri koncert fényei.

Csenge érezte, hogy lángba borul az arca. Megpróbált úrrá lenni a szétcsúszott helyzeten.

– Persze, mehetünk – mondta színlelt közönnyel. – De előtte meghívlak egy sajtos-tejfölösre, nehogy ma kimaradjon.

Márk huncut mosollyal Csengére kacsintott.

– Péntek óta csak miattad állok a sorban. Valójában utálom a lángost.