A KRÉMES TITKA.

Ezzel a rövidke kis szösszenettel jutottam az Irodalmi Rádió Lakótelepi hófehér címmel kiadott antológiájába, valamint a blogszerzőinek sorába. Megtiszteltetés és óriás boldogság volt a kötetbéli megjelenési lehetőség, továbbá a blogszerzőik sorába tartozási lehetőség egyaránt. Nagyon szépen köszönöm. Történetem egy része igaz, másik része kitalált. Minden kedves olvasómnak jó szórakozást kívánok hozzá.

Dalma a gyúródeszkán a krémessel dolgozott. A férje imádta a nagyija által készített finomságot. A konyhában a sütő miatt igen nagy meleg uralkodott. Serényen kaparta a krémes leveles tésztájához a hájat. Lisztet adott hozzá, azzal jól összegyúrta, végül egy tepsi hátsó részére nyújtotta a tésztát, majd a sütőbe tette. Amíg a tészta sült, gyorsan szétválasztotta a tojásokat a krémhez. A tojások fehérjét erőteljes mozdulattal habverővel kemény habbá verte, a sárgájukhoz kristálycukrot tett, s azt is elkeverte. Közben kihúzta a tepsit a forró sütőből, gyors mozdulattal megfordította, hogy a tészta aranysárgára süljön. A rohadt életbe, gondolta magában, hiába mentem el Dénes imádott nagyijához mondja, el miképp készül a krémese. Dalma sütés közben, kissé neheztelve a mamára felidézte magában azt a napot.

A mami hellyel kínálta az ágyon, s ő onnan nézte, ahogy állítólagos étvágytalansága dacára milyen jóízűen falta a vastag szelet zsíroskenyeret, majd félénken megszólította.

-Mami ne tessék haragudni a zavarásom miatt. Csak annyit szeretnék kérni, ha van egy kis ideje rám, mondja el a krémesének a titkát. Tudja, mennyi mindent tudok sütni, ámde Dénes folyton a maga krémesével nyúz, hogy azt mikor tanulom meg.

-Nézd Dalma, engem a család örökké semmibe vett. Hiába tettem bármit-miközben ezt mondta, nagy falat kenyeret tett a szájába-soha, semmi nem volt nekik jó. Amikor kérték, mindig sütöttem krémest, ám hiába kértem segítséget a sütéskor, senki nem segített. Ezért úgy döntöttem, nem árulom el a krémesem titkát.

-Ne csinálja már Mami. Engem nézzen, ne mást. Hadd készítsek olyan krémest Dénesnek, amit kizárólag maga tud sütni.

-Dalma, ha azt mondom nem, akkor nem. Nem akarom veled, se mással megosztani a krémesem titkát és kész.

Nem volt mit mondani, ezért Dalma nem erőltette tovább. Csalódott volt, de úgy gondolta, majd körbe kérdez saját falujában, hátha tud valaki hasonló receptet. S láss csodát az egyik falubeli néni nagyihoz hasonlóan jó krémest tudott sütni. A néni kedvesen osztotta meg Dalmával a receptjét. A nagyi pár hónappal később váratlanul elhunyt, s végül a krémes titkát a sírba vitte.

Dénes közelgő születésnapjára Dalma szerette volna meglepni férjét a krémessel. Az ebédlő és az asztal feldíszítve, a család rendesen kiöltözve üldögélt az asztalnál. A vacsora méltó befejezéseként Dalma büszkén tette asztalra az ismerős néni receptjéből készült téglalap formájú krémest, melyen gyertyákból ott villogott a 45-ös szám. Dénes miután kívánt valamit elfújta a gyertyákat, ezután Dalma felszeletelte a krémest. A tészta gyönyörűen átsült, porcukorral szórta meg a tetejét, a krém, mint szilárd madártej ékeskedett a lapok között. Dalma szerényen megjegyezte, reméli,  tán hasonlít a nagyiéhoz. Mindenkinek tett egy darabot a féltve őrzött Zsolnay süteményes készlet kistányérjaira. Elsőként Dénes ehetett a nagy hanggal beharangozott krémesből, elvégre őt ünnepelte a család. A férfi fogta süteményes villáját, és belevájta a krémes levelestésztájába. A nyomástól lágyan kifolyt a sárgásfehér krém. A villával felszedte a falatot, áhítattal a szájába tette. Élvezettel kezdte el fogyasztani, miközben felesége Dalma izgalomtól reszketve várta véleményét. Pár másodperccel később fintorral az arcán nyelte le a krémest, majd határozottan így szólt.

-Értékelem a fáradozásaidat, de őszintén mondom, ez a krémes csupán külcsínében hasonló nagyikáméhoz. Összességében nézve meg sem közelíti azt. Nagyon köszönöm, de nem akarok többet enni belőle.

Dalma arca fájdalmasan eltorzult. Nem tudta elhinni, hogy Dénes miképp bírta a család előtt szégyenbe hozni. Odament férjéhez, színpadias mozdulatokkal elvette tőle a maradék krémest, majd fogta a konyhából a szemetest és az összes krémest kidobta. Elhatározta, soha többé nem süt krémest.

 

Szekeres Henriett
Author: Szekeres Henriett

Szekeres Henriett vagyok. Egy eldugott Baranya megyei kisfaluban Kákicson éltem több évtizeden keresztül. Már ekkor is számosan biztattak az írásra, köztük újságírók is, ám nem hittem el senkinek, hogy esetleg valóban van tehetségem. Majd 42 éves koromban bekerültem egy nagy létszámú intézménybe, mivel született és súlyos mozgáskorlátozottként jöttem a világra. Történetemben ennek csupán annyi a jelentősége, hogy életembe 2020-ban beütött a krach, mégpedig a Covid-19 formájában. Minket, intézményekben élőket tragikus módon érintett a járvány, ugyanis 2020. március 8. és 2021. április 29. között bezártak. Ez idő alatt senki nem mehetett ki, de be sem jöhetett hozzánk senki. Mindezen körülmények igen megviseltek, s hogy időm hasznosan, értékesen teljen, elkezdtem az írás felé fordulni. A karanténban született írásaimból Szabó Zsuzsa többszörösen díjazott bábművész és rendező készített ALIBI címmel egy inkluzív színdarabot. Napról-napra mind többet és többet írtam. Aztán gondoltam, belevágok egy online módon, kezdő írók számára tartott íróképzésbe. Nagyszerűen sikerült, és hasznosnak is bizonyult. Ezután bátorkodtam még egy másikat is elvégezni. Az engem ismerők szerint a képzések sokat lendítettek íráskészségemen. Később pályázatokra is elkezdtem beküldeni az írásaimat. Egyik a karantén idején született művem különdíjat nyert egy pályázaton és több írásom került már be könyvekbe, továbbá egy könyvkiadó is megkeresett, ám anyagi megfontolások...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ellovagolni

Ellovagolni a naplementében, még hátra sem nézni, mint szerencsétlen, és nem vinni múltat, ott hagyni helyben, hogy visszajönni már soha ne kelljen.   Hadakozásban a

Teljes bejegyzés »

Királyság

Ha király vagy, királyságod van, várkastélyodban nyüzsög a sok alattvaló, kirendelheted a hintód magadnak, mert Te vagy az uralkodó.   Emberek életéről dönthetsz, Te döntöd

Teljes bejegyzés »

Boldogok a tiszta szívűek…

Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Isten Bár a szem gyakran vibrál, pillantása dermedten csapong A kiterebélyesedett emberi vágy értetlemül tülekedik egyre jobban A

Teljes bejegyzés »
Prózák
Barna Benedek

A gödör

Hűvös tavaszi reggel volt. Szél fütyült a felhőkarcolók között, és befújta a szemetet az aprócska parkba, amely a hatalmas épületek sűrűjében bújt meg. A parkőr

Teljes bejegyzés »

Az utolsó szó

A férfi az asztal fölé hajolt, kezében reszketett a toll. A tinta sercegett a papíron, ahogy a betűk lassan egymásba fonódtak. A gyertya imbolygó fénye

Teljes bejegyzés »