Kádi Péter: Szállj, szállj, kedves

Szállj, szállj,

kedves szárnyaszegett madár,

hív az élet.

 

várj, várj,

erősödik a képzelt-szárny,

ez nincs, véged.

 

szólj, szólj,

rekedt csivitelő gége,

nem kell több bók.

 

óvd, óvd

lelked, kiserkenő véred,

tett kell és csók!

Kádi Péter
Author: Kádi Péter

Művészetem célja, hogy az embereket feltöltsem élményekkel, ismeretekkel. Úgy érezzék, érdemes volt felkelni ma is verseim elolvasása után. Foglalkoztat a lélek, az emberi érzelmek, életcélok és életfeladatok, a közélet és a hétköznapok. Diplomás festőművész vagyok, verseket és rövid novellákat írok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Törékeny

A halál szele megsimított. Bekúszott a kulcslyukon. Szele apró nyomott hagyott. Lelkem egyik leghátsó Szobájában, egy apró polcon. Kinyitott egy ablakot, Melyen kihajolok, És a

Teljes bejegyzés »

Megjelent!

A napokban megkaptam a kiadótól (Novum Publishing) a „Félálom blues” című verseskötetem szerzői példányait. A hozzám közel állók a következő napokban-hetekben megkapják dedikált tiszteletpéldányaikat. A

Teljes bejegyzés »

Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »