Egy ismerőse hívta fel, hogy érdeklődjön hogyléte felől. Hetek óta nem látta az utcán tekeregni. Pedig nyugdíjasként szívesen sétálgat, beszélget a környék lakóival. Szeretik, mert szép szál ember, nagyon segítőkész, barátságos. Mindig mindenkinél mindent jobban tud!
Egy órán át is képes egyfolytában beszélni. Hozza- viszi a híreket, s még azt mondják, hogy a nők a pletykásak! Az előző három gondolat többeket távol tart tőle.
-Már jól vagyok, de pár napja majdnem elpatkoltam! De, hát aztán kikezeltem magam!
-Mi volt a bajod? Mit tettél?
– Tudod, bementem Ica mamához az otthonba, aztán hoztam el a vízhajtójából, mert dagadtak a lábaim. Már alig tudtam cipőt húzni! Aztán jó nagy dózist bevettem, hogy hasson, mert úgy szeretem, ha hamar rendbe jövök. Aztán meg a sok vizeletürítés megterhelte a vesémet. Fájt a lágyékom, meg a térdem. Alig tudtam menni! Végre rájöttem, hogy mi a bajom.
De addigra már székrekedésem is lett. Három napja ne ürítettem! Szar érzés volt! Hát aztán, mit tegyek? Adtam magamnak beöntést! Szerencsére volt egy lavórom, aztán tudtam alkalmazni. Tökéletesen rendbe jöttem! Na, nem kell ehhez orvos! Mit tudnak azok?
Bent a kórházban nincs is orvos! A héten a Klinikáknál jártam. Meg kellett látogatnom a sógoromat. Persze hétköznap volt, s nem látogatási időben mentem.Nem akartak beengedni. Mondtam a portásnak, ne szúrjon már ki velem, vidékről jöttem, had adjam át a rokonomnak ezt a kis banánt, amit hoztam! Mondtam, hogy a Tóth beteghez jöttem. Aszongya:- Fődszint!
Végigjárom a szobákat, hát itt félholt mindenki! Ide feküdjek én be? Azt már nem! Aztán már azt is mondtam a Tóth mellé, hogy Kálmán. Hát akkor meg már azt mondták, hogy :-Második emelet! Itt már épkézláb betegek voltak legalább!
Na végre, meglett! Kinn sétáltunk a folyosón. Ő balról sántított, én meg jobbról. Kérdezte is a rezidens doktornő, hogy magának is sztrókja volt?
-Volt, de harminc éve! Most más miatt sántítok!
-Egész jól festenek így együtt! Egyik balról, a másik jobbról biceg.
Nézem a jobb karját, hát, mint aki keményen edzett, heteken keresztül! Olyan muszklija volt! De csak a jobb karján. Mondom neki, ezt, hogy csináltad? Azt mondja a sógor:
-Itt tanulnak a rezidensek. Amerikából, Kínából, Franciából. Az egyik próbált tőlem vért venni,vagy ötször! Aztán szétpukkadt a vénám, s így földagadt a karom.
-Na, ezért menjek én orvoshoz? Nem tudnak ezek semmit! A körorvosom nyolcvanhárom éves, egy éve ment nyugdíjba. A váltója meg harminc sincs. Mit tud az? Semmit!
Erősködtem, hogy akkor is be kéne jelentkezned, el kéne menned! Nálad többet tud, hiszen sok éven át tanult! Végül mindenkinek el kell kezdeni valahogy.
-Mindenki ezt mondja, de én nem! Én tudom milyen az én szervezetem!
-A múltkor is beszedtél jó pár szem Miluritot, mert meg voltál győződve, hogy köszvényed van, mert a Mari néni és a Géza is azt mondta, aztán kiderült,hogy egészen más a bajod! Nem lehet ilyen marhaságokat csinálni, gondolomra kezelni magad!
-Na, de helyre jöttem! Az egészben az volt a legjobb, hogy valaki elmondta a gyerekeimnek,hogy Sándornak baja van, aztán beállított a fiam is a három gyerekével, meg másnap a lányom is az övéivel! Jól esett. Mondták, hogy két hetente ezentúl fel fognak hívni!
Hát, így vagyok!
Author: V. Nagy Ágnes
V. Nagy Ágnes az Irodalmi Rádió szerzője. Négy-öt éve foglalkozom novellák írásával. Jó történet mesélőnek mondanak. Az életből vett aktuális információkkal szolgálok. Érdekes karaktereket jelenítek meg. Olyan szituációkat, amelyeket az emberek észre sem vesznek, de a végén mégis rácsodálkoznak. Többnyire egyperces formákban. Abban reménykedve, hogy e rohanó világban ennyi idejük még jut az írásaim elolvasására. Novelláim változatos témájúak, lekötnek, szórakoztatnak. Napi útravalónak is nagyon jók. Munkáim több antológia és irodalmi folyóirat is közölte már. Nyomtatásra készen áll az első kötetem.