Fiatal lány száll föl a sárga villamosra, sötétbarna, hosszú, hullámos hajjal, benne világosbarna, rózsás hajpánttal. Blaha Lujza tér. Felhangzik a jól ismert, szokásos szignál angolul: „You can change to metro line two.” Ami magyarul annyit jelent, hogy: „Átszállhatnak a kettes metróra„. Ekkor egy idős néni és egy bácsi szeretetteljesen egymásra néznek, nem szólnak; látszik, hogy félszavakból, vagy akár szavak nélkül is megértik egymást. Ki tudja hány év tanította erre őket? Kicsit nehézkesen, de leszállnak a négyes-hatos villamos szemben elhelyezkedő két magaslati üléséről, aztán kézenfogva eltűnik az őszes házaspár a verőfényes tavaszi napsütésben. Üdítő látvány.
A fent említett barna hajú lánnyal összeakad a tekintetünk, majd szinte szó szerint „versenyt futunk” a még szabad, jónak mondott ülőhelyekért. Látom, ő is azt a széket szemelte ki magának, amelyet én is. Ez az! Én nyertem, örülhetek! Ő leül velem szemben, menetiránynak háttal. Végigmér. Én is őt. Fekete nadrágot visel. A hajpántja mellett a pólója is virágos. Rózsaszín. A táskája is. Sőt, mintha az egész lány virágozna. Az arca csupa pirospozsgás mosoly. Rám is mosolyog. Úgy látom, most már egyáltalán nem zavarja, hogy én elfoglaltam az általa is kinézett ülőhelyet. Az ablakon besüt a nap, és fény derül a nagy titokra. Telefonál: „Szia! Épp a villamoson ülök. Megyek a plázába valami nagyobb nadrágot venni magamnak, mert már lassan nem lesznek jók rám a ruháim. Nem…, még tudod, nem látszik annyira…a legelején voltak gondok, rosszullétek, igen…, de most már teljesen jó. Remélem ez már végig így is marad! Az nagyon jó lenne, mert most így nagyon jól érzem magam! Olyan öt centivel a föld felett!” – hangosan, jóízűen nevet, és ahogy ezt mondja, az arca még jobban sugárzik a földöntúli boldogságtól.
Nekem is mosolyra húzódik a szám. Most már azt hiszem, hogy mindent értek. Sőt, egy kicsit lelkiismeret-furdalásom is van, hiszen már tudom, miért akart annyira jó helyre leülni.
Beszél még a szomszédasszonyáról, aki nagyon rendes és segítőkész vele mindenben; majd lerakja a telefont.
A villamos csak úgy száguld velünk a Nyugati felé. A lány nem a házakat nézi, hanem fölnéz az égre, mintha köszönetet mondana, mintha hálát adna valamiért, vagy inkább valakiért valakinek. Felemelő látvány.
Ahogy figyelem, picit nekem is párás lesz a szemem. Szívem szerint mondanék neki(k) valami szépet, de nem tudok, nem találom a megfelelő szavakat. Inkább csak én is mosolygok. Mert „Az élet szép. Az élet minden.”
(Megjelent „A hetedik” folyóirat online oldalán 2023 tavaszán, a következő link alatt: https://www.ahetedik.com/muvek/budavari-bokkon-andrea-az-elet-szep/mu-1727)
Author: Budavári-Bókkon Andrea
Budavári-Bókkon Andrea vagyok, de sokan csak “Bókkon Andi”-ként ismernek. 🙂 Az Irodalmi Rádió által kiadott antológiák közül a Rókaerdő c. kötetbe került be először az írásom, majd a karácsonyi pályázat próza kategóriáját sikerült megnyernem 2022-ben egy régi történettel. A novellám a Meleg szívek c. antológiában olvasható. Ezen kívül még a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által kiadott 2022-es Életmesék, illetve az Illír Kolostor szerkesztésében megjelent Megérzés című antológiában olvashatóak az írásaim, melyek egytől egyig rólam, a saját megélt érzéseimről szólnak. 2023-ban pedig az Irodalmi Rádió Bálint-napi versenyén próza kategóriában különdíjat kaptam. Erre a versenyre küldött írásom a Szerelmemnek Bálint-napra 2023. c. antológiában olvasható. 2023-ban megjelent írásom még az Illír Kolostor által szerkesztett Véletlen c. antológiában, az Irodalmi Rádió 94. Ünnepi Könyvhétre megjelentetett Múzsa, magam ma neked megadom c. könyvében, bekerült egy írásom a Debreceni Nagycsaládosok Egyesülete által, 2023. június végén kiadandott Kárpát-medencei Életmesék 2023. c. antológiába, továbbá az Irodalmi Rádió által kiadott „Cirkusz a moziban – Novellák 2023” antológiába, továbbá II. helyezést értem el az Országos Mécs László Irodalmi Társaság által kiírt Erdélyi Csillagok pályázaton. Nekem az írás egy terápia is egyben. Picit rólam: Eredetileg sümegi vagyok, de 16 éve Budapesten élek. 8 évesen, karácsonykor kezdtem el naplót írni. Húgomat rábeszéltem, hogy...