Élt egyszer az álmokon innen és a csodákon túl egy feledékeny királyfi. A nép, kik között szívesen elvegyült, csak Felefinek nevezte, mert minden második szavát elfelejtette szegény. Sőt! Amit neki mondtak, annak is csak a felére emlékezett, nagy bánatára az öreg Felemás királynak. Történt egyszer, hogy a Szomszéd ország és a Felemás királyság lakói összevesztek a két birtokot elválasztó hatalmas tavon. Mindkét fél magának akarta a halban gazdag, bővizű patakkal táplált területet, mely addig oly sok örömet okozott a fürdeni és csónakázni vágyóknak és a királyi konyhák zamatos étkeihez is itt fogták a legszebb halakat.
Ebben a tóban lakott Aranyhaj, a jótündér, akinek varázsgyűrűje mindig a kezén díszelgett. Volt egy különleges cicája, Tigris. Ha ez a cica egyet nyávogott, hármat toppantott, azonmód láthatatlanná vált.
Közelükben, egy sötét szigeten lakott a rút Banyafej, a gonosz tündér. Romos, pókhálós várában mindig valamilyen mérgező főzetet készített kígyólábból, halfülből, saskaromból és titkos füvekből. A banya épp a varázsgömbjét tisztogatta, amikor megpillantotta benne a jótündért. Aranyhaj fürdeni indult. Levette aranycipellőjét, mellé tette varázsgyűrűjét és Tigrissel együtt beugrott a tóba. Ekkor a rút Banyafej nyomban felpattant seprűjére és a tópartra repülve ellopta a tündér gyűrűjét, majd várába visszatérve elkészítette ördögien gonosz varázsfőzetet. Amikor megfőzte, egy részét beleöntötte a tóba, másik részét a Felemás királyság felé fújó szélre bízta, és a maradékot beletette a kutakba. Borzasztó dolgok történtek. Aki evett a halakból, vizet ivott a kútból, vagy netán levegőt is vett, azonmód törpévé változott! Így jártak az állatok, a virágok, a fák és még a gyümölcsök is.
A gonosz Banyafej a Szomszéd országban lakott, ahol kedvenceit kétszer olyan magasra varázsolta át. Azt akarta, hogy nagyra nőtt népe legyőzze a Felemás királyság kis törpéit és övé legyen minden hatalom. Két kivétel volt, akin a főzet nem fogott. Aranyhaj és a Tigris!
Felefi királyfi szóhoz sem jutott. Bánatában még a szavak felét is elfelejtette. Igen nagy bajba jutott az országa. A gonosz bűbáj hatására kis törpékké váltak az emberek. Olyan kicsik lettek, hogy nem érték fel a kilincset egyedül, csak létráról! Nem tudtak főzni óriási lábosaikban. Minden ruha sátorként borult rájuk és csak gyűszűből tudtak tejet inni. Ha nagy zápor kerekedett, egy cseppje szétlapította az itt termett dinnyét és ha a víz az udvaron tócsába gyűlt, a kis emberkék órákig úsztak, míg átjutottak a pocsolya túlsó partjára.
Eközben a Szomszéd ország óriás lakói vígan élték az életüket. Kifogták a halakat a tóból, erdőket vágtak ki és fölfaltak mindent, amit raktáraikban addig rejtegettek. Eljött az idő, hogy elmenjenek Felemás királyságba az elvarázsolt törpék közé és mindent elraboljanak, amit csak tudnak. Banyafej rettentő elégedett volt művével és gonosz mosollyal az arcán aludni tért.
Felefi királyfi pedig hamar összehívta országa apraját. Mert nagyja, ugye már nem volt. Gyűltek, gyűltek a törpék a hívó szóra. Amikor mindenki a királyi udvarra ért, olyan sokan voltak, hogy megtöltöttek volna akár két cipősdobozt is.
Ekkor így szólt Felefi:
– …lakói!
Majd folytatta.
– …Felemás…
– …feladat ránk…
– …Hatalmas…
És mondta, kétszer is elmondta, amit akart. Amint befejezte, a felét elfelejtette. Megkérdezte hát az ország bölcsét, hogy mondja el, miként szólt a népéhez?
A válasz így hangzott:
– Felemás királyság lakói! Hatalmas feladat vár ránk! Meg kell menteni országunkat és fel kell oldani a gonosz varázslatot! Kinek van elég bátorsága, hogy szembe szálljon a Szomszéd ország óriásaival és Banyafejjel?
– Agyas! Agyas! – kiabálta a tömeg a legokosabb tudósuk nevét.
– Téged… többiek. -mondta Felefi. Mit… a… gonosz… ellen…?
– Uram, királyom. Fejem kezedbe ajánlom, bizalmad meghálálom, de még agyalok egy ötleten.
– Terv… hát….lesz…? – kérdezte a királyfi.
– Kicsit gondolkoznék még, – felelt a bölcs Agyas, majd így folytatta:
– Ahol fény van, ott árnyék is van. Ha egy törpének lehet árnyéka, akkor az árnyéknak is lehet törpéje. Titokban beküldöm az árnyékom Banyafej birtokára, hogy másszon át a kulcslyukon és hozza ki nekünk Aranyhaj csodagyűrűjét.
Felefi királyfi örült a tervnek. El is mondta, hogy: árnyék…Banyafej…gyűrű…
Agyas folytatta: Nehéz lesz az út, felséges királyom. Kérek hét bátor segítőt tőled! Amint megkaparintjuk a gyűrűt, elvisszük Aranyhajnak. Attól kezdve már rajta múlik minden. Csak ő tudja visszafordítani a gonosz varázslatot.
Felefi rögvest kijelölte a hét markos vitézt.
A terv szerint történt minden. Amint Agyasék a Szomszéd vár közelébe értek, Tigris egyet nyávogott, hármat toppantott és máris láthatatlan lett. Eljutottak Banyafej szobájáig, ahol Agyas árnyéka sikeresen átmászott a kulcslukon és nagy-nehezen átpréselte rajta a varázsgyűrűt. Agyas és Tigris még idejében a küszöbre szökkent és mielőtt a gyűrű földet ért volna, elkapták Aranyhaj kincsét.
Ekkor besurrant a hét markos törpe, majd sebesen a tópartra igyekeztek féltett terhükkel. Futottak, rohantak, mégis alig haladtak a kis vitézek, de végül sikeresen a tóhoz értek. Igazi szerencse volt, hogy a gonosz tündér nem ébredt fel eközben.
A habok közül megjelent Aranyhaj. Rettentően megörült, hogy sikerült a csel, majd azonmód felhúzta ujjára a gyűrűt. Abban a szent pillanatban csoda történt. Az összes élőlény Szomszédságtól a Felemás királyságig visszanyerte eredeti formáját és vele együtt a jókedvét.
Ízletesnél ízletesebb gyümölcsök termettek! Sosem-látott virágok nyíltak, és a mezőkön aranyló kalászok nevetve integettek. Minden az életadó új napot ünnepelte, csak a barátságos árnyékok bújtak meg riadtan az emberek talpa alatt a nagy fényben.
A változás betört Banyafej pókhálós termei közé és a bezúduló napsugártól elrepedt a gonosz tündér varázsgömbje. Az ellenfelek kibékültek és Felefi ismét olyan szépen tudott beszélni, sőt mesélni, hogy aki hallotta, mind szájtátva hallgatta szavait.
Első rendeletében Agyast kinevezte főtanácsadójának, második parancsával Tigrist királyi főcicának, és harmadik, egyben utolsó rendeletével előírta, hogy az árnyékünnep minden teliholdkor, pontban éjfélkor kezdődjön!
Búcsúzóul pedig Aranyhaj megcsillantotta varázsgyűrűjét, majd a levegőbe suhintott egyet és így szólt:
-Mától fogva békében és szabadon élünk mindannyian, amíg csak fény és árnyék lesz a Földön! És így is történt!
Itt…vége, fuss…véle!
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole
