Magyarázat nélkül

– Apa!?

– Nem kellene már aludnod, kisfiam? Késő este van, rég ágyban lenne a helyed. Már anyukád is alszik. Ne ébresszük fel hangoskodással! Na, gyere csak, lefektetlek!

– De, apa kérdeznem kell valamit, ami nagyon fontos!

– Nem várhat holnapig? Csak most értem haza és nagyon fáradt vagyok. Tudod, sokat dolgozom, és a mai nap különösen fárasztó volt.

– Mindig későn jössz haza, mert sokáig dolgozol, és nem tudunk beszélgetni. Tényleg csak egy kérdés és megyek lefekszem.

– Jó, igazad van. Kérdezz, de aztán lefekvés, mert holnap reggel óvodába kell menned!

– Azt szeretném megkérdezni, hogy mitől leszek felnőtt?

– Felnőtt?! Nem tudom manócskám, de tényleg erre vagy most kíváncsi?

– Igen, apa, mert te már felnőtt vagy, neked tudnod kell!

– Igen, az vagyok. Valóban!

– Akkor neked tudnod kell, mitől leszek felnőtt!

– Jaj, fiacskám már tényleg fáradt vagyok! De miért, szerinted ki a felnőtt?

– Hát, például anya és te.

– Miből gondolod ezt drágám?

– Mert nagyok vagytok, és dolgozni jártok. Meg fent lehettek sokáig, és főztök is. Vásárolni jártok a boltba, mert nektek van pénzetek. És autót is vezettek, meg ilyenek.

– Na igen, de ezektől még nem lesz felnőtt az ember, kisfiam.

– Akkor mitől, apa? Mitől leszek felnőtt és mikor?

– Hát tudod, egyesek szerint a felelősségtudattól, a gondolkodásmódtól, a társadalom hasznos tagjává válástól. Összhangban kell lenni a közösséggel, vigyázni a környezetünkre és a békére, építeni a társadalmunkat…

– Apa, nem tudom, mit jelentenek ezek.

– Ne haragudj, kisfiam, tényleg fáradt vagyok. Tudod, azt szeretném mondani, hogy bármit teszel, annak következményei vannak, amiért felelősséget kell vállalnod, még ha neked az nem is tetszik.

– Hmm! Apaaa?!

– Tessék, kicsikém, mondjad!

– Mint, amikor mondta anya, hogy ne labdázzak a lakásban és véletlenül levertem a kis díszeit a szekrényről? Aztán nagyon mérges lett, és kiabált. A szobámba zavart, azért hogy, gondolkozzak el azon amit csináltam.

– Igen, azt hiszem ilyesmi.

– Apa, és te mikor lettél felnőtt?

– Hogy mikor? Azt hiszem akkor, amikor megszülettél. Mikor kézbe vettelek és rám néztél és… tudod, akkor tudatosult bennem, hogy te hozzám tartozol. Vigyáznom kell rád, gondoskodnom kell rólad! Biztosítanom kell a jövődet, hogy boldog életed legyen! Hogy neked ne kelljen szenvedned, ne kelljen megtapasztalnod azt, amit anyukádnak és nekem át kellett élnünk. Tudod, nekünk nem volt olyan egyszerű… De neked sohasem kell ezt átélned, kisfiam, mert mi gondoskodunk rólad, amíg élünk.

– Gondoskodni, apa? Az mit jelent?

– A gondoskodás? Hmm! Tudod, ez belülről fakad, a szívedből. Ha van valaki, akit nagyon szeretsz, bármit megtennél érte, csak hogy a kedvében járj, hogy boldog legyen.

– És értem bármit megtennétek?

– Igen, persze kincsem, hiszen te vagy a mindenünk. Te jelented az életet. Te jelented számunkra az örömöt és az egész világot. Vigyázunk rád. Ha beteg vagy ápolunk. Ha nem értesz valamit, elmagyarázzuk. Segítünk, hogy helyesen cselekedj. Értékeld a szépet, a jót, és lehetőleg ne bánts másokat!

– De miért, apa?

– Mert nagyon szeretünk.

– Ettől vagy felnőtt?

– Azt hiszem igen, kincsem. Ettől is.

– Akkor azt hiszem, már én is felnőtt vagyok.

– Miért, kisfiam?

– Mert én is nagyon szeretlek titeket, apa. Mikor késő este hazaérsz, bejössz a szobámba, megpuszilsz és betakarsz, te nem tudod, de csak úgy csinálok, mintha aludnék. Sokszor szeretnék játszani veled, és megmutatni neked, hogy miket csináltam, de tudom, hogy fáradt vagy. És tudom, hogy neked is pihenni kell. Ezért úgy csinálok, mint aki alszik. Akkor én így gondoskodok rólad, apa. Miért sírsz? Rosszat mondtam?

–Nem életem, nem mondtál rosszat. Nagyon okos vagy. Egy igazi felnőtt.

Vége.

Author: Louis Holed

1981-ben születtem Karcagon, nem tudom, van e jelentősége, de ugyanebben az évben debütált a „The Evil Dead” is. Miért emelem ki a bemutatkozásomban? Mert számomra egy meghatározó mű, és ezzel el is árultam vonzalmam a műfaj iránt. Gyerekkoromban rengeteget olvastam, akkor alakult ki bennem az, hogy valami maradandót alkossak. Az, hogy majd valamikor a nevem visszaköszön egy könyvből, amit a kezemben tartok, az volt a legnagyobb álmom. Jó pár évvel ezelőtt kezdtem el pályázatokra küldeni novellákat, horror műfajában. Így az Irodalmi Rádió által hirdetett pályázat a „Hívatlanok” antológia számomra a 4. nyomtatásban megjelent sikerélmény. Mi a következő célom? Egy horror regény, ami csak az enyém.