A Fertő
Víz helyett sápadt nádtükör,
vonalzón ülnek a felhők,
barackszín-türkizkék fénykör:
télutón látom a Fertőt.
Nádsikátorban korcsolyán
siklottam dermedt vizeden.
Kísérted susogva pályám,
s nem voltam többé idegen.
Majd ha bólint a bús gyékény,
lélegzel csendben csobbanón,
s nyári álmot lát a kémény,
könnyedén ringatsz egy csónakon.
Author: Gergely István
Debrecenben születtem 1965-ben. A város elit iskoláiban pallérozódtam, de nem pallér, hanem orvos lettem 1990-ben. Bár lehettem volna oktató, maradhattam volna a Debreceni Orvostudományi Egyetem pályakezdője, az élet langyos hullámai egy vélt(?) volt szerelem szele szárnyán Sopronban vetettek partra. A szomorú, vizes síkon töltött idő után, a semmi ága előtt reteszelt kapum megnyitotta Ő. Apa lettem s fordult a világ, megszülettek az első versek, felindulásból, az ömlő szavak őszinteségével, egyenetlenségével. Első gyermekem születés óta írok. Eleinte ösztönből, utóbb már megfontoltan. Világossá vált, hogy a verselés képessége nem öröktől fogva van és nem végtelen, hanem ha már a sors világra segítette, ugyanúgy kell gondozni, nevelni, fejleszteni, mint valóságos gyermekeinket. És ugyanúgy, ahogy a gyermekek nevelése is megváltoztat, csiszol, jobbá tesz, jobbá tesznek a versek is. Weboldalam: https://www.gergelyistvanversei.hu/
2 Responses
Hmmm…
Végre…
Ez jó volt.
Lehetett volna akár, a Kis- Duna is…
A Fertőn még nem korcsolyáztam és nem eveztem.
Pedig milyen szép ez is…
Köszönöm
Köszönöm!
Azt nem tudom, lesz-e még lehetőség korcsolyázni a Fertőn, évek óta nem fagyott be…