Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
A bolygók örök tánca Engem egy ősi nagyhatalom izzó földgolyóba rejtett. Latolgattam, hogy ez talán a csúf végzet vagy egy szép kezdet. Felfigyeltem egy
Színes papírvirágokat álmodtam, szirmukba a szél belekapott, s repültek a város fölé hangtalan. Szórták a pasztell papírvirágport. Eltűntek. Nyomukban papírvirágba borult a tavaszi aszály égette
Régen elengedtük egymás kezét, most a múltunk visszhangzik bennem, mintha még ott ülnénk egymás mellett, de csak az emlék tart össze minket. A barátság
A májusi szellő táncol a tájon, a fekete rigó hangosan dalol, valahol egy rádió hangja szól, megzavarva ezt a békés napot. * Láthatatlan erő költözött
Pillangó. Bolyhos, fürge pillangó Időtlen szárnyal, nézni olyan jó. Hirtelen hozzámér hideg kezed, Pillangó cikázik bennem s benned. Ringató érzés. Eddig kivártam Lassan
Érzel? Érzem, érzel engem. Ne tudjad, hogy hová mentem, Bujkálok a hold fényében, Benne járok a fejedben. Távol sosem leszek tőled, Parkban fekve ágy
