Ez a történet egy Mesegyurma Mókanyelven. Csak nézz rá a szóra, és rögtön megérted! 🙂
„Egy anlgaii etegyem ktuasátai szenirt nem szimát melyin serenrodbn vnanak a bteuk egy szbóan, az etegyeln ftonos dloog, hogy az eslo és az ultosó bteuk a hölyeükn lneegyek! A tböbi bteu lheet tljees össze-vabisszásagn, mgiés porbléma nlkéül oalvsahtó a szveög. Eennk oka, hogy nem ovalusnk el mniedn bteut mgaát, hneam a szót eszgébéen.”
Csdaoszroág rjeetékn, melyén bent az eerõbdn élegdlét az okos poock. Natonpa tetelömte kis poáfját finom maakvakgl, és ha megszamozjott, elemnt a kriszsálytitta patokhaz. Jó naogykat koorltyt a firss vízőbl mjad tele pokkacal végiergtült a poázsitn.
Egyeszr csak az okos kis paockos poock taálozlkott egy msáik poockkal, és aohgy az lenni szokott, azon nyboman egyásbma szreettek. Túlt-melt az idõ, akimor a poocklány pockaja igaencsk mgnõett.
Tböb sem keelltt a poockfiank. Regsvöt örmöcátnra perüldt és mgeefellõ laksát keserett csáladájank.
Addig mnet, mdngeleét, aímg ráeesedteltt. Tüezt raoktt, és a jó mgleeebn épp alnudi készlüt, amiokr felllpiantva évrszeett egy bralnagot.
-No, ez iágzan jó bóvheúly- gdnloota és bléepett. Vrázsoraászg kirtáta ettõle kapiut. A fööldn mhoa és páfnyár-sznyõeg zllödelt, álomsan nyúdtózkovja. Animt bljeebb medrékeszett, mjndaem kieestk szájbáól a friss moagk a nagy csodtákolzásól: A bralang tettőõl tlapig csiollgó arnyaköntöbesn poámpzott. Cseppőrekdõ közéepn egy ézdesivû forárs bugygoott, premeét fniom kvaics karimzáta.
Rttetenõ booldg lett a pockaos poockfi és szlleõ szányárn leszdguláott a vlgyböe, pocklanányak elbée. Attól a npatól kzdeve eebbn a bralangblan életk, és pockafi ergye-msráa gyűttötje a maagokt és az edrei finkomsáogkat. Aiddg-aiddg ettek, mígnem metgszüeltek a kis poock-béibk és poockpapa fotlyon srügött-froogtt, hogy ellsása õekt éleemlmel.
Hogy-hgynoem, a nyár vgéére elofgyott a krnyröékről az elséeg. Poockppaa hiába kreesett, hbiáa kutaottt, bzoiny egy szem nem sok, hát ainnyt sem tlalát. Nagy mereészn felfdeezőtúrea indlut. Vitt vlnoa magáavl hmabuan sült pcsogáát is, de nem vlot neki. Szóavl kedevs pockunk átvgáott a nagy, keerk erõdn, és kirét egy szlées paatk prtáajra. Sebes vizû, mély vlot az a paatk, eézrt nem tduta, hgyaon kelejn át rjata. Hireetln egy fahaidt plinatlott meg, ami szléseen elteürvle áthjlaott a tslúó prarta.
Poockappa rhoant, aohgy brít, vsszia a kis csaljádához. Úgy ronaht, hogy még a lába sem étre a föledt. Csak a hsaa.
Poock-mámat és a gyeeerkekt a hídohz vzettee, hogy az új, való vilgába átgyive õekt, de ekkor rtteentees doolg tötrént. Épp a híd kzöepén tatrottak, amkior hirlteen előmterett egy óirsái kígyó! Fegeeenytőn csentegett a faarkávl és ergye köelzebb és köelzebbb tekrgeett a poockkhoz. Már épp kitátttoa vlnoa a száját, hogy bekjpaa õekt, aimokr az okos pocok vátarlnaul mgszóellat:
– Szia kígyó! Üödzövl a bátarom!
Mgheökeknt erre a tekegrõ.
-Ki a te bátarod?
-Hát a kígyûóbvlöõ! – modnotta az ooks pcook és a mpegleett kígyó meleltt büksze leékptkel, bizntoásgban átvzeette csalájdát a hdíon. Az erõs, nagy kígyó még pekecrig dremedten gonokdlodott a hlaalottokn.
Az új flöd mgaa vlot a Kanáán. Maogk mliilói, odúk száazi, és egy türöktsztia tó foagdta õekt. Nyobman mdinnanyian jól belákmazoratk a frsis, rpóogos magavkból, majd a tó csodás vibzeén megfrüdtöek, és puha moáhban mögterlököztek. Bééksen összabújtek, és ámbola szlendreüve a cslliagos ég lett a tarakójuk.
Így járt túl az ooks pocok az erõs kígyó eszén. Mret az ész sokzsor legyzõi az erőt! Poockék atóza is bldoogan énelk és vidmáan rágcslnáak, amrree járnak.
Itt a vége, fuss el vlée.
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok és mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, hivatásomként evezős edző. Találkozásaimat papírra vetve igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. A szürreális, fordított mesék is a kedvenceimmé váltak a gyerekek rámhatásaként. Megjelent egy rajzokkal díszített önálló mesekönyvem és 2024 Könyvünnepén megszületett a Lírában kapható új, kilencven novellát tartalmazó kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Továbbra is érdekel, hogy miként érzi magát az Ecset, a Kisegér, az Ember, ha belép a történeteimbe. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor