Hajnal

Szikrázik a napfény, repül a sok foton,
Kétkelvines űrben pályájuk monoton.
Elfordul a bolygó harmincfokos szögben,
Divergens sugarak szóródnak a ködben.
Precízen árnyékol a növények teste,
Mintha feketével oda lenne festve.
Megannyi kolloid harmatvízben gazdag,
Pedig az a felszín kiszárad még aznap.

Melegszik a légkör, gerjed a sok atom,
Noha szabad szemmel őket nem láthatom.
Látok viszont párát odafenn az égen,
Felhőnek nevezném, mert összeállt szépen,
Bár a derűs kéknek csupán kicsiny foltja –
Tiszta is, meg nem is, Schrödinger égboltja.

Hová nyelődsz, napfény? Átenged a légkör,
Ahol a világűr elválik az égtől,
Vékony ózonpajzsunk egyszer ha elfárad,
Alulról szagoljuk ultraibolyádat.
Hanem csak ne bújjál, sugározzad mégis:
Nélküled e bolygón nincs fotoszintézis!
Hadd teljen a világ energiazajjal!
Fizikus szempontból gyönyörű a hajnal.
David Kronberg
Author: David Kronberg

1975 óta folyamatosan élek. Eleinte próbáltam letenni, de mostanra már reménytelen függő vagyok. Elfogadtam magam ilyennek. Az olvasással meg az írással ugyanez a helyzet: amióta elkezdtem, rendszeresen csinálnom kell, különben jönnek a tünetek. A blogolás megnyugtat, de csak ideig-óráig. Ha nem jutok géphez, néhány óra múlva ideges leszek, enni, sétálni vagy vezetni kezdek, egy idő után már az emberekkel is beszélgetek. Idáig szerencsére ritkán jutunk el. Néha, amikor nincs nálam rendes eszköz, papírt használok, kézzel tekerem meg rajta a tollat. Nem ugyanaz, de van egy feelingje. Régen mindenki úgy csinálta. Higgyétek el, igyekszem. Kérlek, ne csúfoljatok, amiért író vagyok. Tudom, hogy titokban mások is küzdenek ezzel. Meggyógyulni talán nem fogunk, de addig is segíthetünk egymásnak!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Van egy kedvenc bögrém

Author: Tornyai Noémi Kisiskolás koromtól kezdve írok verseket és meséket, amiket mindig nagy örömmel olvastam fel a testvéreimnek. A gimnáziumi és egyetemi évek alatt inkább

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Álarcos emberek

Álarcos emberek jóságot mímelnek, de szívük kőből, és rózsájuk üvegből. Valójában ők, kik senkit sem szeretnek, csupán hatalomból, pénzből, gyűlöletből cselekednek, hús szívvel nem rendelkeznek.

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

Énidőm

Idő koldul az ereszek alatt, rongyaiban évszakok zörögnek, mozdulataira némább a holnap, arcát csorba tükörben fésüli meg. Vak peronon várakozik egy másikétól függő hang, leheletnyi

Teljes bejegyzés »

Tűz közelében

Tűz közelében melegség árad, nem ül arcokra szomorú, s bánat. Tisztul a lélek, felszabadulna, rossz élményekből újratanulna.   Fagyott végtagok is kiengednek, mozgathatók, ahogy melegednek.

Teljes bejegyzés »

ARS POETICA

PCSOLINSZKY KITTY ARS POETICA   Madárnak születtem… Olyasfajtának, ki nem üldözi a dögöket, Irtózik megtenni a felesleges köröket. Nem, én nem volnék keselyű, Miért áldozzam

Teljes bejegyzés »

Sok mindent

  Sok mindent hagyok örökül neked, ha elmegyek. Előtted csúcsosodnak az érzelem hegyek. Ormait hó fedi majd, fénye vakítja szemed, de oly messze lesz tőled,

Teljes bejegyzés »