Ha eljön az ősz, kékebb lesz az ég,
rőt lesz a lomb, és rövidebb a nap,
a gólyát, fecskét elviszi a lég,
nem csivitel már az eresz alatt.
Hűs hajnal ébreszt, csak néha mosolyog
barna szeme a vénülő nyárnak,
korábban jönnek már az alkonyok,
gyermekeink iskolába járnak.
Ezt hozta eddig nékem Szeptember:
búcsút a nyártól, mégis újulást,
tenger munkát, ami úgyis elnyel,
de értéket ad át: tiszta tudást.
Bevittük a fényt a tanterembe,
együtt csiszolta diák és tanár,
s felelve e közös küzdelemre
bizalommal telt a látóhatár.
Ám széttépett lelkem most borzongva
hallgatja múltam mély csengőszavát,
megszépülő emlékbe foltozva
énem rendíthetetlen igazát.
Vagyok, ki voltam, ám könnyes szemmel
merengem a felhőt, mi kékre vált,
vitatkozva saját szellememmel
néma az ajkam, miközben kiált.
Bordó színe a dacoló fáknak
nem lángot mutat, elmúlást idéz,
tűnő szárnya a szabad madárnak
nem is létező, vagy hazug lidérc.
E fájó jövő lám átfestette
színes évszakunk tarka világát,
s sötét árnnyal körbekerítette
tudományunknak édes hazáját.
Kettészakadva csodára vágyom.
Valóm elűz, de hitem nem ereszt.
Ezer szín van bár a szivárványon,
ősszel az ég az idén szürke lesz.
Author: H. Szabó Klári
H. Szabó Klári az Irodalmi Rádió szerzője. Fő hivatásom szerint középiskolai matematikatanár vagyok, különös érdeklődéssel a geometria és az építészet iránt. Szülővárosom, Eger nagy múltú gimnáziumában elsősorban a reál munkaközösséget erősítem tehát. „Mellesleg” ének-zene-tanárként, és a végletekig megújulni vágyó kreatív lélekként, ha kell, műsorokat szervezek, dekorációkat alkotok, ha kell nem átlagos, meglepő tananyag-feldolgozást segítő eszközöket, vagy egyedi gyöngyszobrokat. Pedagógusként és három gyermekes családanyaként időnként túl sok korlát vesz körül, melyeknek a döntögetéséhez nem mindig érzek magamban elegendő lelki erőt, és szinte mindig időgondokkal küzdök. Bár már több, mint 25 éve vagyok a pályán, kamasz fiaim és tanítványaim mellett igyekszem fiatalos és naprakész maradni, amennyire ez lehetséges. Nagyjából 11 éves korom óta foglalkozom komolyan az írással. A szavakkal, ritmusokkal, rímekkel való festés és alkotás egészen korán megfogott. Szívesen kísérletezem különböző formákkal és szerkesztési elvekkel versben és prózában egyaránt. Ám ahogyan ez a szívem csücskévé vált, sérülékeny is lett. Nehezen nyitom ki a műveimet a nagyközönség előtt, még azóta is, amióta már rengeteg pozitív visszajelzés, és sikeres alkotói pályázatok mutatják azt, hogy talán nem hiábavaló. Középiskolásként helyi antológiákban jelentek meg műveim, majd felnőttként három saját kiadású kötet (Bölcső vagyok, Ad Librum 2009.; Te teremted Ünneped, Könyvműhely 2012.; A szavakon túl…, Könyvműhely 2019),...