Beck Brigitta: A csillagok hangja
Milyen íze lehet a csillagoknak?
Talán, mint a fémnek, mint a vérnek,
Olyan, mintha messze csengenének,
Csengenének a csillagok.
Milyen hűvösek lehetnek,
Ha az éjszaka ilyen dermedt,
Milyen véresek lehetnek,
Drágakövei az izzó végtelennek.
Milyen messzi ének jön a Föld felé,
Megremegnek éjjel az utcák is belé,
Kacagnak talán olyankor a csillagok,
A fagyos űr végtelen terén,
Az éj sötétkéken merengő egén,
Ahol minden fagyott és halott.
Csak a csillagok élnek,
Csak a csillagok égnek,
Mintha csendesen csengenének,
Csengenének a csillagok,
Túl a kéken, a fekete-kéken,
Az örvénylő álomba zuhant messzeségen,
Túl a Földön, túl az égen,
A végtelen világmindenségen,
Ott csengenek az éjben,
Csendesen csengenek a csillagok.
Mint mikor kis fémláncok
Apró szemei összeérnek,
Olyanok a csillagok, mintha mennének,
Mennének, de nem tudnak szegények
Elmenni az örök dermedt éjből soha.
S oszlopai nagyot reccsennek az égnek,
S mintha megrettenne tőle csillagok sora,
Hiába bármi, ők már örök rabjai az éjnek,
S innen olyan, mintha csengenének,
Csendesen csengenének a csillagok,
Kinn az éjben, ahol már minden megfagyott.
2023. 09. 25.
Author: Beck Brigitta
Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 20 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!
