Beck Brigitta: Esti séta Pesten
Még ne menjünk haza,
Most a legszebb a város!
Most nem olyan büszkék a házak,
Nem nyúlnak szigorún az égig,
Aszfalt-kő szívükkel szinte a földet érik.
Kedvesebbek az utcák,
Meleget adnak a lámpák,
Világító ablakok néznek az útra,
Ezernyi fény ragyog fel újra,
Ezernyi épület érzi az estét,
Égig nyújtja fáradt, öreg testét,
S mintha egy őrző láng a város fölött gyúlna.
Nem félek én a sötétségtől,
Nem félek én az éjszakától,
Nem kell ilyenkor tenni semmit,
Minden megnyugszik magától.
Nem fenyeget a város furcsa füstje,
Tompábbak a zúgolódó zajok,
És túl az utak hosszú testén,
Keresztül szívem szép Budapestén
Altatódal gyermekhangja kavarog.
Én szeretem ezt a várost,
Amikor leszáll rá az este,
Amikor nem kell semmit tenni már,
Pihenni tér a házak szürke teste,
Akkor is, ha megpihenni fáj.
Én szeretem ezt a várost,
Még egy kicsit ne menjünk haza!
A szobák ablakán nem bújik be
Az éjszaka szép altatódala.
2023. 09. 25.
Author: Beck Brigitta
Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 22 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!
