Tökéletlen, de ez mégis így tökéletes…

Most csak elkezdtem,
Rímelő sorokba feledkeztem,
Mert egyszerűen muszáj kiírnom magamból,
Hisz másképp a gondolat nem távozik agyamból.

Azt mondtad, hogy te is ezt érzed,
Hogy ez már nem olyan köztünk, mint régen.
De hisz nem is volt az olyan rég!
A veled töltött hónapok száma csupán négy!

De én mitől vagyok ilyen érzelgős?
Miért szeretlek én téged ennyire,
Hogy már szinte alig kapok levegőt?
Biztosan így kell ennek lennie?

Nem értem miért szeretek meg mindenkit ennyire nagyon
És elég valószínű, hogy ez így nem helyes,
De valamiért, ha szeretek ilyen vagyok;
Tökéletlen, de ez mégis így tökéletes…
2023. 10. 06. – B. R. M.

Illusztráció:

Gustav Klimt: A csók

Busa Regina Mária
Author: Busa Regina Mária

Busa Regina Mária vagyok, költő, rímfaragó. Egy majdnem végzetes tragédiába torkollott baleset túlélője, akit gyökeresen átértékelt az élet. Azóta a világ dolgai mélyebben megérintenek, úgy mint az élet, a halál vagy a szerelem. Sokféle érzés kavarog bennem, amit szabadon próbálok kifejezni verseimben.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ellovagolni

Ellovagolni a naplementében, még hátra sem nézni, mint szerencsétlen, és nem vinni múltat, ott hagyni helyben, hogy visszajönni már soha ne kelljen.   Hadakozásban a

Teljes bejegyzés »

Királyság

Ha király vagy, királyságod van, várkastélyodban nyüzsög a sok alattvaló, kirendelheted a hintód magadnak, mert Te vagy az uralkodó.   Emberek életéről dönthetsz, Te döntöd

Teljes bejegyzés »

Boldogok a tiszta szívűek…

Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Isten Bár a szem gyakran vibrál, pillantása dermedten csapong A kiterebélyesedett emberi vágy értetlemül tülekedik egyre jobban A

Teljes bejegyzés »
Prózák
Barna Benedek

A gödör

Hűvös tavaszi reggel volt. Szél fütyült a felhőkarcolók között, és befújta a szemetet az aprócska parkba, amely a hatalmas épületek sűrűjében bújt meg. A parkőr

Teljes bejegyzés »

Az utolsó szó

A férfi az asztal fölé hajolt, kezében reszketett a toll. A tinta sercegett a papíron, ahogy a betűk lassan egymásba fonódtak. A gyertya imbolygó fénye

Teljes bejegyzés »