Szívem rozsdás lakat alatt tartom.
Jelenleg az az egyik nagy gondom,
Hogy úgy érzem,
A kulcsot magadnál te hordod,
De a szívemet mégis féltem.
Nem tudom, hogy ez most bizalom kérdés-e,
De őszintén megmondva kétlem,
Mert szimplán csak már annyi sérelem érte,
Hogy a te kezed is hiába kértem,
Már csak úgy szimplán féltem,
Nehogy újabb sérelem érje.
Tudod úgyis, hogy szeretlek én téged
És mégha a szívedben nem is érzed,
Akkor legalább mindig tartsd észben,
Hogy számomra az, mit irántad érzek,
Van olyan fontos, mint a családi fészek.
Igen, te vagy olyan fontos, értsd meg!
Hisz nálad van egy részem!
Tudom, hogy te nem szívvel élsz, hanem ésszel,
De nekem ezt nehéz felfogni ésszel.
Hogy van az, hogy te nem érzel?
2023. 10. 09. – B. R. M.
Author: Busa Regina Mária
Már egészen fiatalon elkezdtem megismerkedni a történetmesélés, a gyerekversek és mondókák világával. Még óvodásként találtam ki saját kis történeteimet. Általános iskolás éveim alatt még inkább megszerettem az anyanyelvemet, és rengeteget meséltem édesanyámnak és a nagyszüleimnek a saját kis világaimból. Később, középiskolás koromban, a zenés-dráma tagozaton verseket és dalszövegeket is írtam, és a szenvedélyem a történetmesélés iránt is megmaradt. Egy baleset és egy szerelmi csalódás hatására újra visszatértem az íráshoz, és azóta is folytatom, téglánként építgetve szerzői pályafutásom.