Megtörtént események alapján… 

Úgy utálom, hogy szeretlek és tisztellek téged, mint ahogy utálom azt, hogy szeretem és tisztelem az apámat.  Ha most szemét lennék, megcsörgetnélek. És akkor is szemét lettem volna, ha akkor hívlak, amikor anya éppen tojik rá, hogy segítség kéne.  Mert úgy begörcsölt a lábam az éjjel, hogy azt hittem, hogy nem tudom majd behajtani soha többé.  Anyám meg elfelejtette idetenni azt a fránya csengőt megint.  Amikor meg hívtam 3x is és átüvöltöttem a házon, hogy ‘Anyu!’, azt meg sem hallotta. Gondolkodtam mit csináljak, felhívjalak-e téged. De aztán amellett döntöttem, hogy biztos okkal tűntél el, hogy korán lefeküdhess a hosszú fuvarozás miatt, ezért nem hívlak fel. Azután megint az érzelmeimnek hagytam magam. Csak ki akartam sírni magamból mindent. Minden veled kapcsolatos, kettőnket érintő problémát.  Meg akartam szabadulni az érzéstől, ami miatt napok, hetek, sőt hónapok óta egy csomó van a torkomban. Meg akartam bocsátani magamnak, hogy megbocsáthassak végre neked is.  Amiért indokolatlanul is gyártom magunknak a problémát, csak azért, hogy legyen végre egy tényleges okom haragudni rád. Hogy láthassalak végre gyengének. Hogy láthassalak sebezhetőnek. Hogy láthassam, hogy vannak érzéseid. Hogy láthassam, hogy van szíved. Hogy elhigyjem végre, hogy fontos lehetek. Hogy elhigyjem, hogy szeretve vagyok. Hogy elhigyjem, hogy szeretsz engem. Ezért csak sírtam… Sírtam és sírtam amíg csak tudtam.  Éreztem, hogy ezt most ki kell adjam magamból.  Hiába sírtam órákon keresztül néha-néha lehunyván a szemem, hogy magával húzzon az álom. Valamiért még mindig nehéznek érzem magam belül. Csak mert nem tudom, hogy létezik-e egyáltalán az a sebezhető kisfiú benned, akit szeretnék megismerni vagy csak szimplán egy illúziót kergetek tök fölöslegesen. 2023. 10. 15. 02:17 – B. R. M.

(Tudom, nem egy megszokott dolog tőlem, de most prózában jött ki belőlem.)

Busa Regina Mária
Author: Busa Regina Mária

Busa Regina Mária vagyok, költő, rímfaragó. Egy majdnem végzetes tragédiába torkollott baleset túlélője, akit gyökeresen átértékelt az élet. Azóta a világ dolgai mélyebben megérintenek, úgy mint az élet, a halál vagy a szerelem. Sokféle érzés kavarog bennem, amit szabadon próbálok kifejezni verseimben.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »

Rossz ébredés

Ma reggel úgy ébredtem, Hogy nem voltál mellettem, Pedig csak korábban keltél, Hogy anyósodnak segítsêl. Mégis eszembe jutottak A magányos éjjelek, Mikor nem voltál még

Teljes bejegyzés »