A hóvirág nem tudja, épp olyan, mint egy lányka
Ki a földből hajtott ki nemrég…
De jött egy önző, s letépte mikor meglátta
Olyan, mint egykor, nem lesz többé.
A hóvirág nem tudja, épp olyan, mint egy árva
Már nem büszke, mint egykor – régesrég
Egy pillanat műve, tán a galád is megbánta
Ilyen áron legyen egy percig az övé.
A hóvirág nem tudja, csak sajnálja mi történt
Hogy átgázolt rajta egy rút rém
Nem védte senki, nem jelzett veszélyt.
– Nem félt. Bűnössé vált ő is ezért ?
A kis virág félti mit hoz még az élet.
Nem lehetett többé a régi.
Ki volt elmúlt, elveszett örökre. Kétes,
Hóvirág maradt, vagy egy senki ?
A hóvirágot felemelem bársony-gyengéden
Mint ki tudja, mint aki érti,
Csillognak könnyeim mély-bánatos szememben:
“Hóvirág vagy. Voltál. Rémlik?”
Hálásan tekint rám a kitépett hóvirág
Lágy sóhajjal fejét ereszti…
Nem a tél a kegyetlen, nem a tél a galád.
Az ember. Amiért nem érti.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.