Elindulok. Elhagyom hűs otthonom
Bús, tágas nyugalmát.
A hideg megérinti arcom. Borzongok.
Jó, hogy rajtam van ez a kiskabát.
Álmosan nyújtóznak az ébredő őszi fák.
Bagoly kuvikkol odaát.
A zizegő leveleket szél járja át.
Lomhán még bóbiskol a recsegő faág.
Elgémberült tagjaim lassan indulnak.
Ám hogy a nap felkel-
Ébred a világ. A hangok felgyorsulnak.
Tágul a határ – s vele ébred a lelkem.
Boldog vagyok. Látom a felkelő napot.
Sugara pávatoll-
Terjeszkedőn lelkem bugyraiba hatol.
Új reményt hordoz a napom.
A szél szeret. Átölel. Hálásan hagyom.
Friss levegő tölt el.
Avar zizeg lábam alatt, Madár dalol.
Körülöttem minden újjáébredést sejt.
Már nincs határa vágynak, boldog reménynek.
Milyen szép az élet!
Hogy keressem, hogy meglássam a szépet
– Új napom friss beteljesülése!
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.