Anyukám szeret engem.
És én is szeretem őt.
Anyukám a világon
Tán a legeslegmenőbb.
Ha bibim van, s fáj nekem
Puszigyógyszert vesz elő.
Nála szebb vagy kedvesebb
Nincs is ezen a földön.
Esténkén betakargat.
Mesét mond. Játszik velem.
És bármikor meghallgat.
Legjobban őt kedvelem.
Ha félek, hozzábújok.
Ha éhezem, főz nekem.
Bárcsak mindig itt lenne
A mamácska énvelem.
Anyukám szeret engem.
S én is úgy szeretem őt.
Szóljon neki ez a vers
Mindaddig, míg felnővök.
Nagy leszek. Lesz gyerekem.
S megtanítom majd neki
Ezt a verset… Hogy mondja
Nagyijának, szereti.
S fogok majd anyukámmal
Boldogságtól könnyezni.
Nem késő elmondani:
Mindig fogom szeretni.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.