Anyukám szeret engem.
És én is szeretem őt.
Anyukám a világon
A legeslegmenőbb.
Ha bibim van, s fáj nekem
Puszigyógyszert vesz elő.
Nála szebb vagy kedvesebb
Nincsen ezen a földön.
Esténkén betakargat.
Mesét mond, játszik velem.
És bármikor meghallgat.
Legjobban őt kedvelem.
Ha félek hozzábújok.
Ha éhezem főz nekem.
Bárcsak mindig itt lenne
A mamácska énvelem.
Az anyukám szeret engem
És én is úgy szeretem őt.
Neki mondom ezt a verset
Mindaddig míg felnővök.
Ha felnővök lesz gyerekem
És megtanítom akkor neki
Ezt a verset. hogy elmondja
Nagyijának, hogy szereti.
Együtt fogok anyukámmal
A boldogságtól könnyezni.
Sose késő kimondani,
És mindig fogom szeretni.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében születtem, majd később családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Kezdetben a versírás számomra lelki kényszerből fakadt, majd az évek múlásával fokozatosan önkifejező örömforrássá vált. Boldoggá tesz, amikor le tudom írni amit gondolok, vagy érzek főleg azért, mert gyanítom, hogy sokan mások is hasonlóan éreznek, vélekednek, csupán nem tudják ezeket szavakba, versbe önteni. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek, érthetők legyenek, és ne csupán a diplomával rendelkezők számára tudjanak örömet szerezni. Végül eljutottam a legfontosabbig: bízom benne, hogy írásommal képes leszek az emberek szívét megérinteni, és leigazolni azt, hogy sokszor mindannyian egyek vagyunk és hasonlóan érzünk.
