Mikor nem vagy velem csoszognak a percek
És emlékek tengerétől mámoros a lelkem.
Szinte hallom lépted, érzem kezed – meleg.
Fuvallatként becéz óvó tekinteted.
Simogató hangod bársony lehelete,
Mosolyod varázsa – amikor hozzám érsz,
Az az érintés, mely többet mond mindennél-
Szinte fáj, ha nem vagy itt velem.
Bimbózó virágként nyílt szerelemre lelkünk.
Kéz a kézben – lüktet egy ütemben szívünk.
Elképzelhetetlen egymás nélkül élnünk,
Ahogy élet sincsen – szívdobbanás nélkül.
Mikor velem vagy már megtaláltam helyem.
Bőröd illatától mámoros a kedvem.
S pacsirtamadárként fuvolázom szerte…
Szivárványvarázsos, igaz szerelmünket.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...