Mikor nem vagy velem csoszognak a percek
És emlékek tengerétől mámoros a lelkem.
Szinte hallom lépted, érzem kezed – meleg.
Fuvallatként becéz óvó tekinteted.
Simogató hangod bársony lehelete,
Mosolyod varázsa – amikor hozzám érsz,
Az az érintés, mely többet mond mindennél-
Szinte fáj, ha nem vagy itt velem.
Bimbózó virágként nyílt szerelemre lelkünk.
Kéz a kézben – lüktet egy ütemben szívünk.
Elképzelhetetlen egymás nélkül élnünk,
Ahogy élet sincsen – szívdobbanás nélkül.
Mikor velem vagy már megtaláltam helyem.
Bőröd illatától mámoros a kedvem.
S pacsirtamadárként fuvolázom szerte…
Szivárványvarázsos, igaz szerelmünket.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében születtem, majd később családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Kezdetben a versírás számomra lelki kényszerből fakadt, majd az évek múlásával fokozatosan önkifejező örömforrássá vált. Boldoggá tesz, amikor le tudom írni amit gondolok, vagy érzek főleg azért, mert gyanítom, hogy sokan mások is hasonlóan éreznek, vélekednek, csupán nem tudják ezeket szavakba, versbe önteni. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek, érthetők legyenek, és ne csupán a diplomával rendelkezők számára tudjanak örömet szerezni. Végül eljutottam a legfontosabbig: bízom benne, hogy írásommal képes leszek az emberek szívét megérinteni, és leigazolni azt, hogy sokszor mindannyian egyek vagyunk és hasonlóan érzünk.
