Mi van, ha mégis te voltál az az igazi
És ki kellett volna tartanom melletted a nehézségek ellenére is?
Ilyenkor mi van?
Mi van, ha nincs már több új esély?
Mi van, ha a ‘nem létező szívedben’
Nincs már nekem hely többé?
Ezek csak költői kérdések,
Nincs rajtuk mit komolyan venni.
A plátói feledésnek
Ez egy formája, ahogy ki tudom adni.
Azért plátói, mert nem vagy itt
S már esélyed sincs viszonozni
Azt az érzést, mit könnyen lehet,
Hogy meg tudtál volna adni
Csak neked idő kellett,
Mit nem adtam meg neked.
De van szerinted arra esély,
Hogy egymás mellett kötünk ki a legvégén?
Ma reggel
Megválaszoltad nekem
Ezt a költőien plátói kérdést.
,,Az az igazság, hogy te teljesen másra vágysz, mint amilyen én vagyok. És én is másra vágyok, mint amilyen te vagy”
Szóval csak szimplán nem illünk össze.
Nem tudom, hogy újra jössz-e,
De a Föld forog tovább.
Majd találunk hozzánk illő idiótát!
Attól még köszönöm, hogy itt voltál
S mégha csak pár hónapig is,
De boldogítottál.
Az arcomra most is mosolyt csaltál.
Mert mosolyogva gondoltam vissza
Arra a veled töltött pár hónapra.
Igaz, hogy nem úgy alakult, mint a mesében,
De mégis jobb ez így,
Mint élni a tévedésben.
Maradt néhány kérdésem,
Mi része a plátói feledésnek,
De ahogy az idő telik,
Majd mindenre válasz születik.
2023. 10. 19. -B. R. M.
Author: Busa Regina Mária
Már egészen fiatalon elkezdtem megismerkedni a történetmesélés, a gyerekversek és mondókák világával. Még óvodásként találtam ki saját kis történeteimet. Általános iskolás éveim alatt még inkább megszerettem az anyanyelvemet, és rengeteget meséltem édesanyámnak és a nagyszüleimnek a saját kis világaimból. Később, középiskolás koromban, a zenés-dráma tagozaton verseket és dalszövegeket is írtam, és a szenvedélyem a történetmesélés iránt is megmaradt. Egy baleset és egy szerelmi csalódás hatására újra visszatértem az íráshoz, és azóta is folytatom, téglánként építgetve szerzői pályafutásom.
