Jó reggelt, te szép, csodálatos rózsabokor!
Gyönyörű vagy, mint minden reggel. Hajladozol.
Harmatcsepp pereg le a leveledről, s landol.
Hogy éltessen Téged, friss táplálékot adjon.
Örülök, hogy ma is üdvözölhetlek Téged !
Virágok közt a legelőkelőbb Fenséget !
Az illatod, a szirmod, oly büszke tartásod
Ünnepivé varázsol – Nem fogható máshoz.
Nap becézett, szél ringatott, eső itatott.
A természet kelt bennem csöndes áhítatott.
Mi belőle fakadt, hű gondoskodást kapott.
A jó alkotó nemcsak vet, de bölcsen gondoz.
Ki megalkotott, valóban jól végezte dolgát.
Okozni tán én sem fogok neki csalódást.
Hiszem -táplálja lelkem, és néha kigyomlál-
Hogy nem vagyok kevesebb a rózsabokornál.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
