Aranyló-mézízű szeretettel közeleg a Karácsony.
Izgatott, kipirult arcú gyermekek. Hóban lábnyom.
A jó meleg kandallóban ropog a hasáb. S látom
A Forralt bort, kalácsot, tömött mikulászsákot.
Mindezt ablakon át. Dermesztő hidegből.
Jut nekem innen is e csodás szeretetből.
Eltűnődöm, ott bent milyen szép volna.
Talán a kéményből angyalkák dalolnak.
Oly csodás a karácsonyfa! Úgy pompázik !
Ezerszínű égők közt ragyog. Nem! Szikrázik!
Átfagyott testem most már nem is fázik.
Egy szép kislány ünnepi dalokat hárfázik.
Ilyen lehet a menyország egy szeglete.
Hová csak a legjobbak kerülhetnek be.
Leszálltam a kéményből, a kandallón be…
Angyalként köszöntve e gyönyörű ünnepet.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...