Aranyló-mézízű szeretettel közeleg a Karácsony.
Izgatott, kipirult arcú gyermekek. Hóban lábnyom.
A jó meleg kandallóban ropog a hasáb. S látom
A Forralt bort, kalácsot, tömött mikulászsákot.
Mindezt ablakon át. Dermesztő hidegből.
Jut nekem innen is e csodás szeretetből.
Eltűnődöm, ott bent milyen szép volna.
Talán a kéményből angyalkák dalolnak.
Oly csodás a karácsonyfa! Úgy pompázik !
Ezerszínű égők közt ragyog. Nem! Szikrázik!
Átfagyott testem most már nem is fázik.
Egy szép kislány ünnepi dalokat hárfázik.
Ilyen lehet a menyország egy szeglete.
Hová csak a legjobbak kerülhetnek be.
Leszálltam a kéményből, a kandallón be…
Angyalként köszöntve e gyönyörű ünnepet.

Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.