Érzés Intaháza 7.
Álom lett a szerelem
Könnycseppek közé temetem,
Szívemben mélyen
Rá ne leljek ebben a létben.
Minden kaput, rést
Ezer lakattal bezárok
Átadom az enyészetnek
Rá ne találjanak a szegények.
Minden felszínen csak lebeg
Csillogva mutatják a semmit,
lelkük piszkos, testük fehér
Mit nem kaptak meg, az élettől
Irigységbe merül.
Ha nekünk jó, egy perc, egy nap
Már jó volt az élet,
Kis dolgoknak örülni, már megérte!
Gazdagabban nézünk egymás
Szemébe.
2004.10.18.
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!
