Múlt, ami kísért
Fogadd el mint a tenger
zúgását, mely örökkön
létezik alakítja a partokat
rombol és épít egyben.
Fogadd el a szél zúgását
mikor arcodba vág
karcolja a bőröd, és
mikor lágyan cirógat.
Fogadd el magad, az érzéseket
mikor kínoznak, átláthatatlan
gondolatok vergődnek,
kidobnád, de nem bírod.
Fogadd el a magányos ébredést
mely simogatva ébreszt, mégis jól vagyok
nem sebzett meg az éj.
Szétoszlott a múlt, több
darabban hever szerte szét
elátkozott lett az idő
melyet cipeltem magam előtt.
2020.05.05
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!