Szeptemberben szelek szárnyán

Szeptemberben szelek szárnyán

 

Hullnak már a színes tarka falevelek,

hűvös szelek szárnyán űzik a meleget.

 

Szántóföldeken a nagy ördögszekerek,

forognak, mint sátáni pörgő kerekek.

 

Erdők mélyén, völgyek szélén a virágok,

színeznek, festenek színpompás világot.

 

A díszes fák alatt vadak gyülekeznek,

fejet hajtanak az őszi üzenetnek.

 

Madarakkal együtt vígan ünnepelnek,

vackukba bársonyos tiszta füvet szednek.

 

Útra kel a sok földi és égi vándor,

szárnyaikat áztatja a hűvös zápor.

 

Lebegésük egy kedves végtelen álom,

ott vitorláznak, hol féktelen a mámor.

 

Szerencsét próbálnak máshol a világban,

örök ősi az utazás, mely hibátlan.

 

Csipkés bárányfelhők pulzálva repülnek,

majd a kék ég peremén büszkén elülnek.

 

Mezőkön csillognak, pásztáznak a fények,

gyönyörű színekkel bókolnak a szélnek.

 

Pompás az átváltozás, mely varázslatos,

a leáldozó napfényben csodálatos.

 

Az elmúlásban mindig szárnnyal az élet,

szelek szárnyán szeptember őrzi e képet.

 

                        Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A túlpart

Nem tudom mi történt velem.  Immár vén fejjel  már hetek óta  egyre csak makacsul  magamban ugyanazt a kérdést kérdezem:  Élni még tovább érdemes?  Nem tudom,  Nem

Teljes bejegyzés »

Egy család vagyunk

Edit Szabó : Egy család vagyunk Egymás után haladunk, vajon merre visz az út? Városokban, falvakban jár a lábunk úgy lassan. Lépéseknek van célja ?

Teljes bejegyzés »

Magyar fohász

Magyar fohász   A Kárpátok bércein egy morajló ősi szél, ezeréves felhők között a múltunkról mesél. Akarjuk a szebb jövőt, mert mi egymásban hiszünk, ha

Teljes bejegyzés »

Mielőtt még késő

  Sokak számára hatalmas terhek vagyunk, Pedig magunk után nagy értéket hagyunk. Senki sincs, aki talál ránk elég időt, Nem értem, miért , Te ismered

Teljes bejegyzés »

Ünnepeljünk együtt

Edit Szabó : Ünnepeljünk együtt Ünnepeljünk együtt, azt akarom, amíg kedves rokonod, itt vagyok ! Kérésem szeretném, ha meghallod, meddig tart életem, nem tudhatod !

Teljes bejegyzés »