Este van. Az anyós a hosszú létra mellett ácsorog. A vő már rajta van. A létrán. Utasításokat követ. Teszi, amit tennie kell. Koszos a redőny. Évek óta koszos. Kívülről, az utca felől. Színét nem látta senki rég. Azt takarítja. A sötétben. Még világosra ígérte. Nem ért oda. Késett. Sokat. Mindig, mindenhonnan késik.
Kezében vizes szivacs. Felemeli, jobbra, balra dől, itt töröl, ott töröl. Alig lát valamit.
A szivacsot leadja az anyósnak, aki belemártja a vödörnyi vízbe, majd fölemeli. Nem, nem őt!
Az asszony ellenőriz. Kiveszi zsebéből a telefont, majd rávilágít a lényegre. Újabb utasítást ad. Locsog. Egy autós a közelükben parkol, lámpája fényéből a vőnek is jut.
- Na, öcsém, neked sem szeretnék a helyedben lenni! – szól oda vigyorogva.
A vő hallgat. Nem mer szólni. Csak mossa, mossa a redőnyt. Vaktában. („Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.”)
Az anyós homlokán ráncok táncolnak. Újabb szivacsleadás, vizezés, feladás. Mosás. A víz egyre koszosabb. Fekete leves. A fiú besiet a házba. Tiszta vizet önt egy pohárba. Meg a vödörbe.
A kedves mama a redőnyre tekint. Sötétnek látja. Most valahogy semmi sem világos a számára. A férfi tovább dolgozik.
- Lemehetek már? – kérdezi.
A nő nem válaszol. Ismét előveszi telefonját, zseblámpájával odavilágít.
- Még itt, még ott, fent, és lent! Meg középen is! – óhajtja.
Koromsötét van. Fúj a szél. A lajtorja inog. A pasas fázik. Úgy kell neki! Kezdi elölről. Töröl, szivacsot ad és vesz, jobbra-balra tornáztatja testét.
- Na, lejöhetsz! – kapja az engedélyt.
A vő kutyafuttában földet ér, sebtében elteszi a létrát. Kocsijába ugrik. Azt mondja: sietnie kell. Most nem kér vacsorát…
Author: Szabó Veronika
Szabó Veronika az Irodalmi Rádió szerzője. Nyírteleken születtem, jelenleg Nyíregyházán élek. Korai irodalmi érdeklődésemre nagy hatást gyakoroltak a szüleimtől, a nagymamámtól és az első tanítómtól hallott mesék, valamint a Petőfi Rádió régi irodalmi műsorai. Az első verseimet 12 éves koromban írtam, azok sajnos már nincsenek meg. Hosszú ideig szabadidő hiányában nem nagyon foglalkoztam írással. Csak néha vetettem papírra gondolataimat prózák formájában, de azokat a fiókom mélyén őriztem. 2017-ben készítettem el mindkét szülőm ágán Családkönyv címmel őseim, rokonaim fotókkal, dokumentumokkal illusztrált történetét, eddig ez volt a legnagyobb munkám. Írásaim folyóiratokban, online felületeken, helyi -és megyei lapokban, illetve antológiákban is olvashatók. 2021-ben jelent meg A gyógyír című novellás kötetem. 2023-ban fog megjelenni egy gyermekverseket tartalmazó kötetem, azt követően egy meséskönyv és egy életrajzi kötet kiadását tervezem. Megírásuk folyamatban van, s továbbra is írok novellákat, verseket. Irodalmi pályázatokon több alkalommal értem el helyezést: „Tavaszi szél” Irodalmi pályázat 1. díj (Irodalmi Rádió) „Rügybölcső” Irodalmi pályázat 2. helyezett (Irodalmi Rádió) „Az év pedagógus írója 2019” 1. helyezett (Irodalmi Rádió) Blogszerzők műsora 3. helyezett (Irodalmi Rádió) „Az év legjobb szerzője” 3. helyezett (Irodalmi Rádió) Élettörténetek „Meséld el nekem…” 2015 és 2016 (Nyíregyháza város) 2.és 3. helyezett Karácsonyi Irodalmi pályázat (Országos Mécs László Irodalmi Társaság) 3....
