A macska az udvaron sütkérezett, majd egyet gondolva óvatosan felállt, hogy megnyújtóztassa melegtől szenvedő testét. Kicsit nézelődött még, aztán egy röpke pillanat múlva önfeledten játszadozott az üde fűszálak között.

Márta a tornácon üldögélt egy kopott hokedlin. Görnyedten hajlott fia agyonfoltozott ingecskéje fölé, amit most egy újabb folttal gazdagított. Törékeny termetén csinosan állt a barna ráncos szoknya, a hozzávaló virágmintás blúz, meg a mindent tűrő elnyűtt kötényke. Szőke haja szomorúan leselkedett ki kendője alól.

• Valami jobbat kellene már főzni! – töprengett –, de hát még egy kis paprika sincs itthon, amit a levesbe tehetnék!

Ebédre legtöbbször rántott levest készített, abba egy kis felaprított száraz kenyérhéjat rakott, s máris volt mivel bedugnia éhes családtagjai száját.

A varrás befejeztével az udvarra indult. Mosolyogva gyönyörködött a cica örömteli játékában, miközben elképesztő ötlete támadt.

• Mihályka! Gyere, fogjuk meg a kismacskát, vigyük be a városba! Adjuk el! Amit kapunk érte, az is pótol valamit! – szólította magához ötéves kisfiát.

A kismacska (nevet nem kapott) alig pár hetes, szürke színű, kedves kis jószág volt. Míg Mártában szárnyra kapott a remény, Mihályka bánatosan vette tudomásul, hogy meg kell válnia szeretett játszótársától.

Na, gyere csak ide kis jótevőnk! – emelte magához mama a cicát. Tartsd meg fiam! Hozok kendőt, madzagot, meg kosarat!

Lelkendezve jött ki a házból az áru szállításához szükséges kellékekkel. A macskát alaposan bekötötte a kendőbe, majd betette a kosárba, amit szintén gondosan kötött át. Az ártatlan cica olyan volt benne, akár egy rab. Nyaka, lába, mindene körültekerve. Éppen csak a feje látszott ki, hogy kapjon levegőt.

Ügyelni kellett rá, nehogy véletlenül kiugorjon és „megszökjön a pénz”.

Útnak indultak. A piac másfél órányi járásra volt az otthonuktól. Busz nem járt, kerékpár is csak itt-ott, elvétve akadt a faluban. Legtöbben gyalog mentek végig a városba vezető úton. Mezítláb. Az asszonyok hátukra vett batyuval, kezükben kupával, kosárral, a portéka mennyiségétől függően némelyiknek a nyakába, előre is volt függesztve valami. Csak a lóval, szekérrel rendelkezők nem gyalogoltak. A rendesebbek felvették a rokonaikat, ismerőseiket járművükre, de bizony olyan is akadt, aki nem törődött a másikkal, úgy elhajtott mellette, mintha észre sem venné. Az ilyen ember nem úszta meg átok nélkül.

Ó, hogy a kereked essen ki! A szekered törjön össze! Hát nem képes felvenni!

Anya és fia egymás kezét fogva, csendesen lépkedtek. Most csak egy kevés, hamarjában szedett meggyet vittek magukkal a cicán kívül.  Eleinte még beszélgettek, de aztán a nagy melegben alig-alig volt erejük szót váltani. A cica jámboran tűrte, hogy vigyék. A hosszú, verejtékhozó séta után végre a Búza téri piacra értek. Figyelmesen szemlélgették, hol tudnák leginkább eladni árujukat, majd kiválasztották a megfelelő helyet.

Kisfiam! Én odébb megyek, te meg guggolj csak le a cicával ide!

A gyermek erősen magához szorította a kisjószágot, s türelmesen, kitartóan guggolt rövid nadrágjában. Előre döntötte kicsi hátát, fejecskéjéhez hozzálapult simára fésült haja. Parányi térdei bágyadtan fehérlettek. Várt, nézelődött, sóhajtozott…

Szülőanyja távolabbról, bizakodva, s némileg restelkedve figyelte, mennyire kelendő a portékájuk. Úgy gondolta, jobb, ha a gyerekre bízza az eladást, egy kisfiútól talán könnyebben megveszik. Aztán meg őt jóval többen ismerik, mint a fiút, akinek nem olyan nagy szégyen macskát árulni, mint neki lenne.

Jó piacnap volt, sokan árultak. A vásárlók meg-meg álltak, érdeklődve méregették, vizsgálgatták a kínálatot. A cirmost egy ideig észre sem vette senki, mígnem egy alacsony, fekete kalapos, városi asszonynak végre megakadt rajta a szeme. Hozzáhajolt, kedvesen megsimogatta, tetszett neki. Márta boldogan mosolygott rejtekhelyén.

Mennyiért adod a cicát kisfiú? – kérdezte a hölgy.

• Harminc fillér – hangzott a vékony hangú válasz.

Öt fillér is sokat jelentett a szegény embernek, nemhogy harminc! Négy fillér volt egy doboz gyufa, annyiért lehetett kapni paprikát, sót, vagy negyed kiló cukrot, amit az eladók újságpapírból csavart tölcsérbe mértek ki.

Megállapodtak. Az asszony magához emelte a macskát, hátára fordította, hogy szemügyre vegye, mielőtt fizet. Irtózva kiáltott fel:

• Úristen! Ez tele van bolhával!

Mindenki odanézett. A nő hirtelen mozdulattal visszaadta az árut, s azonnal tovább állt.

Az anyának minden reménye szertefoszlott. Csalódottan sietett megszeppent kisfiához, majd gyermekét kézen fogva, lelombozódva indult haza az ismét kosárba helyezett macskával.

A meggyet sem adta el.

• Nem volt szerencsénk! Jaaajj, nem volt szerencsénk! – sóhajtozta egész úton.

És a leves paprika nélkül készült el…

Author: Szabó Veronika

Szabó Veronika az Irodalmi Rádió szerzője. Nyírteleken születtem, jelenleg Nyíregyházán élek. Korai irodalmi érdeklődésemre nagy hatást gyakoroltak a szüleimtől, a nagymamámtól és az első tanítómtól hallott mesék, valamint a Petőfi Rádió régi irodalmi műsorai. Az első verseimet 12 éves koromban írtam, azok sajnos már nincsenek meg. Hosszú ideig szabadidő hiányában nem nagyon foglalkoztam írással. Csak néha vetettem papírra gondolataimat prózák formájában, de azokat a fiókom mélyén őriztem. 2017-ben készítettem el mindkét szülőm ágán Családkönyv címmel őseim, rokonaim fotókkal, dokumentumokkal illusztrált történetét, eddig ez volt a legnagyobb munkám. Írásaim folyóiratokban, online felületeken, helyi -és megyei lapokban, illetve antológiákban is olvashatók. 2021-ben jelent meg A gyógyír című novellás kötetem. 2023-ban fog megjelenni egy gyermekverseket tartalmazó kötetem, azt követően egy meséskönyv és egy életrajzi kötet kiadását tervezem. Megírásuk folyamatban van, s továbbra is írok novellákat, verseket. Irodalmi pályázatokon több alkalommal értem el helyezést: „Tavaszi szél” Irodalmi pályázat 1. díj (Irodalmi Rádió) „Rügybölcső” Irodalmi pályázat  2. helyezett (Irodalmi Rádió) „Az év pedagógus írója 2019” 1. helyezett (Irodalmi Rádió) Blogszerzők műsora 3. helyezett (Irodalmi Rádió) „Az év legjobb szerzője” 3. helyezett (Irodalmi Rádió) Élettörténetek „Meséld el nekem…” 2015 és 2016    (Nyíregyháza város)  2.és 3. helyezett Karácsonyi Irodalmi pályázat (Országos Mécs László Irodalmi Társaság)  3....