Az őszi holdsarló a száraz levelekhez

Az őszi Holdsarló a száraz levelekhez

 

Őszi lombok között

Most vág rendet a Hold.

Lehull a sok levél,

Mert a sarló éles.

 

Miért rimánkodtok,

Száraz, ócska rongyok?

Fagyasszam szét a fát?

Mert ti vizet kértek?

 

Kunyerálni szégyen!

Vedeltetek nyáron!

A gyökér és a törzs

Mind tudja a dolgát.

 

És az édes italt,

Mit együtt főztetek

A lángoló Nappal,

Megosztottátok rég.

 

Most arany pompában,

A búcsú idején

A lomb a földre száll.

Nem azért mert gyászol!

 

A földbe térsz ugyan,

Hol álmos gyökerek

Álomcsókkal várnak.

Visszatérsz az ágyba!

 

Mit nyafogsz te buta?

Új rügyekbe pakold,

Oda tömködd, mind

A suhogó álmot!

 

Minek dédelgetnéd?

Minek csókolgatnád,

Kiszáradt ajkaddal,

A szendergő rügyet?

 

Csak a tavaszig kell,

Addig kellene még

Tűrni, hogy buzogni,

Folyni kezdjen a víz!

 

Addig meg, végre hagyd,

Pucérkodni most már

A meztelen gallyat!

Oly soká várt erre!

 

Árnyékkal te fedted,

Te takartad eddig!

Szél, nem simogatta

Eső alig mosta!

 

Hát hadd játszadozzon,

Hadd ringassa magát

Fényben meg a szélben

Fagytól miért félne?

 

Míg ti a gyökérrel

Enyelegtek ott lenn,

Dérből, zúzmarából,

Fénybe vonom őket!

 

2023.11.18/19.

S. F.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Simon Farkas
Author: Simon Farkas

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ahogy a hó hullik

Ahogy a hó hullik a tűzre, Úgy hullik a könnyem a sós földre. A komor pusztában hiába nézek. Semmi sem moccan, vagy fut szerteszéjjel. Ó,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Népirtás

Rózsa Iván: Népirtás Most már „ügyesebben” irtják a népet: Sunyin, és nem látványosan… Akiknek védeniük kellene az emberiséget: Naponta elárulják, alattomosan… Még ünnepeltetik is magukat

Teljes bejegyzés »

Mária édesanyánk

Edit Szabó : Mária édesanyánk Szívem hozzád emelem Édesanyám, arcodról sugárzik szent ártatlanság, -Fogadd el kérésem,szeress engemet, mint szeretted egyetlen gyermekedet! Tökéletes asszony vagy, az

Teljes bejegyzés »

A mi kisebb

A mi kisebb-nagyobb gondunk, bajunk, csak egy csepp az emberiség gondjainak hatalmas tengerében. Ennek ellenére mindenki a saját terhét érzi a legnehezebbnek. Éppen ezért általában

Teljes bejegyzés »

A Jótündér és békák

Anna még csak első osztályos és nagyon elfáradt az iskolában. Ének órán a tóban kuruttyoló békákról szóló dalt tanulták, mely egész nap a fülében csengett

Teljes bejegyzés »