Az őszi holdsarló a száraz levelekhez

Az őszi Holdsarló a száraz levelekhez

 

Őszi lombok között

Most vág rendet a Hold.

Lehull a sok levél,

Mert a sarló éles.

 

Miért rimánkodtok,

Száraz, ócska rongyok?

Fagyasszam szét a fát?

Mert ti vizet kértek?

 

Kunyerálni szégyen!

Vedeltetek nyáron!

A gyökér és a törzs

Mind tudja a dolgát.

 

És az édes italt,

Mit együtt főztetek

A lángoló Nappal,

Megosztottátok rég.

 

Most arany pompában,

A búcsú idején

A lomb a földre száll.

Nem azért mert gyászol!

 

A földbe térsz ugyan,

Hol álmos gyökerek

Álomcsókkal várnak.

Visszatérsz az ágyba!

 

Mit nyafogsz te buta?

Új rügyekbe pakold,

Oda tömködd, mind

A suhogó álmot!

 

Minek dédelgetnéd?

Minek csókolgatnád,

Kiszáradt ajkaddal,

A szendergő rügyet?

 

Csak a tavaszig kell,

Addig kellene még

Tűrni, hogy buzogni,

Folyni kezdjen a víz!

 

Addig meg, végre hagyd,

Pucérkodni most már

A meztelen gallyat!

Oly soká várt erre!

 

Árnyékkal te fedted,

Te takartad eddig!

Szél, nem simogatta

Eső alig mosta!

 

Hát hadd játszadozzon,

Hadd ringassa magát

Fényben meg a szélben

Fagytól miért félne?

 

Míg ti a gyökérrel

Enyelegtek ott lenn,

Dérből, zúzmarából,

Fénybe vonom őket!

 

2023.11.18/19.

S. F.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Simon Farkas
Author: Simon Farkas

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

A kagyló

A férfi rosszkedvűen sétált a tengerparton. Lábával belerúgott a kagylókba. Egyszer csak meglepődve vette észre, hogy egy zárt hever előtte. Biztos üres. – gondolta. Tovább

Teljes bejegyzés »

Mandula műtét

Mandula műtét Írta: Egyed-Husti Boglárka Attila és felesége már 4 órája vártak a kórházi folyóson. Idegesen, kezüket összekulcsolva. Meddig tart még a műtét? Aztán végre

Teljes bejegyzés »

Majd jövőre

Majd jövőre. Egyed-Husti Boglárka írása   26 éves vagyok, első munkahelyem a Központi Irattár. Azt mondják egy év kell, hogy beilleszkedjen az ember egy új

Teljes bejegyzés »

Magány

Magány. Írta: Egyed-Husti Boglárka Leült velem szembe. Nem mondott először semmit. Csak ült némán és nézett rám. Folyamatosan. Én se mondtam neki semmit. Ismertük már

Teljes bejegyzés »

Lottó.

Lottó. Írta: Egyed-Husti Boglárka A nyerő számok következnek:1,11,81,41,8 Ezek az én számaim. Mindig megteszem őket, amikor lottózom és most kihúzzák. Egyetlen találtat az ötös lottón.

Teljes bejegyzés »

Levelek a frontról.

Levelek a frontról. Írta: Egyed-Husti Boglárka Egyik nyáron, mikor mamával voltam kotorásztam a nagy komódos fiókjában. Imádtam azt a nagy fiókot. Olyan illata volt, mint

Teljes bejegyzés »