Az őszi Holdsarló a száraz levelekhez
Őszi lombok között
Most vág rendet a Hold.
Lehull a sok levél,
Mert a sarló éles.
Miért rimánkodtok,
Száraz, ócska rongyok?
Fagyasszam szét a fát?
Mert ti vizet kértek?
Kunyerálni szégyen!
Vedeltetek nyáron!
A gyökér és a törzs
Mind tudja a dolgát.
És az édes italt,
Mit együtt főztetek
A lángoló Nappal,
Megosztottátok rég.
Most arany pompában,
A búcsú idején
A lomb a földre száll.
Nem azért mert gyászol!
A földbe térsz ugyan,
Hol álmos gyökerek
Álomcsókkal várnak.
Visszatérsz az ágyba!
Mit nyafogsz te buta?
Új rügyekbe pakold,
Oda tömködd, mind
A suhogó álmot!
Minek dédelgetnéd?
Minek csókolgatnád,
Kiszáradt ajkaddal,
A szendergő rügyet?
Csak a tavaszig kell,
Addig kellene még
Tűrni, hogy buzogni,
Folyni kezdjen a víz!
Addig meg, végre hagyd,
Pucérkodni most már
A meztelen gallyat!
Oly soká várt erre!
Árnyékkal te fedted,
Te takartad eddig!
Szél, nem simogatta
Eső alig mosta!
Hát hadd játszadozzon,
Hadd ringassa magát
Fényben meg a szélben
Fagytól miért félne?
Míg ti a gyökérrel
Enyelegtek ott lenn,
Dérből, zúzmarából,
Fénybe vonom őket!
2023.11.18/19.
S. F.
Author: Simon Farkas
Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július