A megírt vers
Ma még megbocsájt az idő,
miként az árnyék, hossza nő,
hogy egyre több jel arcomon,
árulja el rútan korom.
Talán egy tündér vigasztalt,
vagy lelkemre hagyta a dalt,
és a szépség, a gondolat,
mára egyforma pillanat.
Tükörkép, Száraz-ér vize,
a nap nézi magát benne,
ahogy nádat körbe járja,
ne maradjon élet árva.
Madár, ki föléje szállhat,
magasról látja a tájat.
Egyik felől búzamezők,
másik felől házak, tetők.
Kitárom a szívem, tudom,
hiányodról szól sóhajom.
Oly fiatal érzés, nagyon
megsem értem szabadságom.
Szeretnék tisztábban látni…
Jó emberek között állni.
Este megírni a verset,
amit a nappal teremtett.
De én a sírhoz leülök,
itt csendesedek, békülök.
Kiskalapom, elkísérlek,
játéka voltál a szélnek.
Kérném mégis, akit lehet,
mert télről tücsköm is felejt,
nékem engedje az álmom,
felejtsem minden bánatom!
Author: Mónus János
Mónus Jánosnak hívnak, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok – 1966 decemberében Orosházán születtem, jelenleg Békéssámsonban élek. Az elmúlt években számos irodalmi pályázaton vettem részt, s antológiákban, folyóiratokban és internetes portálokon is megjelentek írásaim. A Szárnypróbálgatók 2021-es kiadásában is. Verseim a szülőföldről, a családról, a barátokról, az évszakok változásainak köntösébe rejtve szólnak.
