A megírt vers

A megírt vers

Ma még megbocsájt az idő,

miként az árnyék, hossza nő,

hogy egyre több jel arcomon,

árulja el rútan korom.

Talán egy tündér vigasztalt,

vagy lelkemre hagyta a dalt,

és a szépség, a gondolat,

mára egyforma pillanat.

Tükörkép, Száraz-ér vize,

a nap nézi magát benne,

ahogy nádat körbe járja,

ne maradjon élet árva.

Madár, ki föléje szállhat,

magasról látja a tájat.

Egyik felől búzamezők,

másik felől házak, tetők.

Kitárom a szívem, tudom,

hiányodról szól sóhajom.

Oly fiatal érzés, nagyon

megsem értem szabadságom.

Szeretnék tisztábban látni…

Jó emberek között állni.

Este megírni a verset,

amit a nappal teremtett.

De én a sírhoz leülök,

itt csendesedek, békülök.

Kiskalapom, elkísérlek,

játéka voltál a szélnek.

Kérném mégis, akit lehet,

mert télről tücsköm is felejt,

nékem engedje az álmom,

felejtsem minden bánatom!

Mónus János
Author: Mónus János

Mónus Jánosnak hívnak – 1966 decemberében Orosházán születtem, jelenleg Békéssámsonban élek. Az elmúlt években számos irodalmi pályázaton vettem részt, s antológiákban, folyóiratokban és internetes portálokon is megjelentek írásaim. A Szárnypróbálgatók 2021-es kiadásában is. Verseim a szülőföldről, a családról, a barátokról, az évszakok változásainak köntösébe rejtve szólnak.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Charlie felmond

Charlie csöppet búslakodva indult vissza a bázisra, miután hat órakor befejezte a porszívózást a Pierre családnál. Ahelyett, hogy beparkolt volna feltölteni magát a dokkjába, sietve

Teljes bejegyzés »

Az éttermi végrehajtó

  Egyetlen egy dologra összpontosult minden: az időre. Gazdálkodni kellett vele, spórolni, be kellett osztani, mert minden perc számított. Nem lehetett már pazarolni. Ami csak

Teljes bejegyzés »

Kant emlékére

Bár mire képes az emberi faj ezt bizonyítja a múlt öröke Visszatekintve, távoli évek még felidéznek rémes képeket Kant tanítása: „az ész kritikája” Új filozófia,

Teljes bejegyzés »

Aquincum

Tűzött a déli nap, fénye rátelepült a lombra Fáradtan érkező csapat tikkadtan ért fel a dombra Vén Duna ballagott csendben, nézte a vízparti fákat Táborba

Teljes bejegyzés »

Stavros

Apollónnal utazhattunk, Stavroszon nem unatkoztunk minden jónak vége szakad búcsúzni csak szépen szabad   Megterítve már az abrosz elbúcsúzunk tőled Stavrosz. Jönnénk ide télen, nyáron

Teljes bejegyzés »