Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Vágy Az olthatatlan tüzet, Fellángolásnak hisszük; Néha egy életre is, Szívünkbe tesszük. Van, mikor örömet okoz, S annak nincsen határ; De ha kellemetlenül ér,
Hanyatló testem minden gyengesége te vagy. A perc, amely órákká érve korbáccsal kergeti elmém fürgeségét, a homokba. Oda rajzolja az ő gyermekét, kit ifjan fa
Halászné Magyar Márta Megfáradt mozdony Olyan vagyok, mint megfáradt mozdony, melyben megrekedt a fullasztó füst, és mégis képes, hogy álmodozzon, holott léte sohasem
Edit Szabó : Tudod,ki vagyok én ? „Nappalok és alkonyok ” messze tűnnek, csukott szemem alatt a gondolatok repdesnek,tudod-e,ki vagyok én most ? Fejemet nem
— Anya nézd, valaki ott áll és bámul a kerítésnél — kiabált anyjának Misi az ablak mellől. — Sőt, be is jött a kapun. Ismered
Szikrázó napsütésben fekete a hajnal a lenyugvó nap fényében megjelent egy angyal hófehér ruhájában egy felhőre lépett nem szólt semmit, csak mosolyogva nézett.
