Cikáznak a hópelyhek.
Széltáncot járnak.
Hozzásimulva a földhöz,
Szép álmot kívánnak.
Szállingóznak a pelyhek,
Életre keltve a tájat.
Megérintik a lelket.
Beszövik a fákat.
Szakadoznak a hópelyhek…
Hűsítnek tevés-vágyat.
Mára már minden elnyugszik.
Nyugalom dermed rája.
Eltűnnék a szakadó hóban-
Mossa fehérre mind a vétkem.
Föld húz? Vagy a mennybe szállnék?
Föloldódnék a hóesésben !
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...