Meggyfa

Szárny-sziromba száll a szél, 

És én éretlen cseresznyeként csüngök egy fa tetején. 

Levelek karistolják a karomat, 

Cseresznye-íz cseng az ágak között, 

És csak

Süt a nap. 

 

Plöttyeteg idő van,

Napoznék, 

De én csak leégni tudok. 

 

Forrok,

Feléd

Fordulok.

 

Várok rád, 

Te a fa alatt szemlélsz, 

Nézed, mikor érik

A meggyfa. 

 

Te nem tudod, 

Hogy mindig is cseresznye volt a jelem az óvodában, 

Én nem lehetek meggy. 

 

Nézed a zöld zenélő játékát, 

Azt mondod, még nem jó, 

Éretlen vagyok neked. 

 

Elmész, 

Én még forgok, 

Fordulok utánad. 

 

Aszfalt-szilánkra zuhanok.

 

Nagy Sára Kata
Author: Nagy Sára Kata

Nagy Sára Kata vagyok, 19 éves. A művészet az életem, az éneklés, a zene, az írás, a fotózás, a rajzolás, a főzés-sütés. Egyik legkedveltebb időtöltésem a versek írása az éneklés mellett, mert ebben kiélhetem az érzésem és a kreativitásom. A szabad versekben találtam meg magam, bár több prózával és novellával próbálkoztam, de ezeket a műfajokat nem éreztem annyira közel. A verseimben több téma szokott megjelenni, de ezek közül a legtöbb a szerelmet dolgozza fel különbözőképpen, bár a körülöttem lévő diákvilág is belefonódik a műveimbe. Ha jobban meg szeretnél ismerni engem és a világom, csak, olvass bele az egyik versembe!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »