Mi a fontosabb, a gazdasági- vagy a pártmunka?

Az egyetemet elvégezve egy iparvállalatnál helyezkedtem el. Nagyon érdekes világ volt. Itt megtanulhattam, ténylegesen mi is az a hierarchia. Közvetlen főnököm szinte vigyázban állt még a telefon mellett is amikor az ő főnökével beszélt.

Hárman voltunk egy szobában. Főnököm, egy másik férfi, Gyula, aki fontos pártvezetőségi tag volt a gyárnál és én, mint a szeptemberben oda került újonc. Érdekelt a munka, a gyár sokszínű profilja. A gyár megismerésében sokat segített az az évek óta bevett helyi szokás, hogy az éppen oda került fiatalok számára hetente, mintegy tanfolyam jellegűen, bemutattak egy-egy részleget. Ténylegesen széleskörű profillal rendelkezett a gyár. Az én leendő munkám a gyártások tervezésében való részvétel volt. Úgynevezett vonalas tervet kellett készíteni, hogy mely munkafolyamatot mikor kezdenek és fejeznek be, mikorra készül el a kész termék.

Főnököm ezek mellett mindenben igyekezett segíteni a gyár vezetőségét. Sokféle levelet fogalmazott. Ebben kicsit zavaró volt számomra, hogy elkezdett úgy kezelni, mintha a titkárnője volnék. Diktált nekem, majd kérte, hogy gépeljem le. A 80-as években jártunk, akkor még híre-hamva sem volt a szövegszerkesztőnek. Egyik alkalommal egy értekezlet jegyzőkönyvének vezetésével bízott meg. Az ülés alatt bőszen jegyzeteltem. Majd várta, hogy menjek hozzá, hogy közösen írjuk meg azt. De ebben kicseleztem. Az egyik férfi kollega, aki nagyon nem szerette őt, én meg tetszettem neki, felajánlotta, hogy segít nekem megírni az emlékeztetőt. Majd utána a kéziratot odaadtuk a nagyfőnök titkárnőjének, hogy gépelje le, ami rendben meg is történt. Főnököm pár nap múlva rákérdezett, hogy mikor írjuk meg az emlékeztetőt. Mire én nagy öntudatosan válaszoltam, hogy már rég megírtam, a titkárnő pedig legépelte és már le is adtam. Nem szólt semmit, de szerintem majd felrobbant mérgében. Mindenesetre utána többet nem használt titkárnőjeként.

A másik figura, Gyula is érdekes volt. Vele alig beszéltem. Nekem félig háttal ült és folyamatosan gépelt valamit. Mint másoktól megtudtam, oroszból fordított, általában külön pénzért. De ezért senki nem szólt neki, hiszen fontos pártember volt. Az épp abban az időben történt lengyel megmozdulások miatt a párt fontosabb szerepet kapott a gyár életében is, mint korábban. Sőt, voltak a lengyel eseményeket elítélő, tiltakozó nagygyűlések. Úgy havonta rendszeres párttaggyűlések is voltak. Ezeken minden párttagnak illett részt vennie.

Egyik délután egy nagyon érdekes beszélgetésnek lehettem fültanúja, amely szó szerint a hátam mögött folyt Gyula és egy kisgyerekes anyuka között. Ahogy kivettem a szavakból, az anyuka gyermeke betegsége miatt igazoltan hiányzott. De mivel bérelszámoló volt és épp a hónap végén jártunk, napközben bejött pár órára segíteni a kolleganőinek és addig az édesanyja volt a beteg gyerekkel. Ellenben a késő délutáni taggyűlésen már nem tudott ott lenni. És ezen ment a vita.

­ – Kedves elvtársnő! Ön megint nem volt ott a taggyűlésen ­ – hallottam Gyula ingerült hangját.

­ – Gyermekem betegsége miatt otthon voltam vele. Ezért nem tudtam elmenni a taggyűlésre ­- hangzott a válasz.

­ – Igen, azt vettem észre. De úgy tudom, hogy aznap délelőtt bent volt. Látták a bérelszámoláson ­- folytatta Gyula a méltatlankodást.

­ – Igen, mivel hónap vége volt és bejöttem pár órára segíteni a kolleganőimnek ­ -válaszolt.

­ – És addig ki volt a gyerekkel? ­ -kérdezte Gyula.

­ – Az édesanyám pár órára át tudott jönni délelőtt és vigyázott a gyerekre. Ezért tudtam bejönni segíteni ­- válaszolt a kolleganő.

­ – És délután, a taggyűlés alatt nem tudott volna a gyerekkel lenni?

­ – Édesanyám délutános műszakban dolgozott. A férjem szintén délutános volt. Nem tudtam kire hagyni a gyereket.

­ – De ez nem az első eset volt, hogy hiányzott a taggyűlésről. Délelőtt be tudott jönni, a gazdasági munkát el tudta látni, de a pártmunkát nem. Ezek szerint a gazdasági munka fontosabb, mint a pártmunka? ­ – szegezte a kérdést Gyula a megszeppent kolleganőnek.

­ – Én nem rangsoroltam a munkákat. Amit tudok és amire lehetőségem van, azt megteszem ­-  hallottam a választ némi szipogás kíséretében.

Végül nem jutottak dűlőre egymással, de számomra a fenti párbeszéd végig hallgatása megdöbbentő élmény volt. Hiszen azért annyit már akkor is tudtam, hogy csak a pármunkából nem lehet megélni, ahhoz gazdasági tevékenység szükséges.

A leírt beszélgetés és a gyárban szerzett egyéb tapasztalataim már úgy január körül azt mutatták számomra, hogy ez a vállalat nem fog tudni így sokáig működni. Állandóan az volt az érzésem, hogy minden piszkos, ­ holott nem volt az, hiszen rendszeresen takarítottak ­, hanem egyszerűen csak lepusztult volt az egész. Az egyes részlegek, az irodák, minden. Otthon anyámnak ezt el is mondtam, aki ettől teljesen kiakadt. Szinte üvöltözött velem, hogy igenis jó munkahelyem van, és örülnöm kellene ennek. Én azonban váltig állítottam, hogy ez nem így van, ez a gyár csődbe fog menni, értelmetlen ott tovább maradni. Néhány év múlva fényesen beigazolódott, hogy sajnos igazam volt. Ez a vállalat már a rendszerváltás első évében tönkrement és bezárták. Az irodaépületet felrobbantották, a többi egység épületeit is lebontották és most egy óriási pláza van a helyén. Csak a neve emlékeztet nagyvállalati múltjára. Bár szerintem a fiatalok ezt nem is tudják.

 

Radnóti Katalin
Author: Radnóti Katalin

Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

+ 55 = 61

ars politica

Végre vége a kampánynak. Leszavazott mindenki meggyőződése szerint, vagy farhát csomag mennyiségének megfelelően. Volt, aki kézpénzt is elfogadott. (Nem, nem írtam el. A kezébe kapta

Teljes bejegyzés »

Mezei haiucsokor

Keresd a képet Berki hadakban tisztul Érik a dallam   Hersen a pázsit Réti világnak hódol Lakója halkan   Éteri légben Kanyarog jámbor felleg Levegőárban

Teljes bejegyzés »

Mozsasarcos galambharcos

[Duplázott haiku]   Galambkavalkád Remél falatkát Őrült morzsareménnyel Harcol a placcon hévvel Gyilkos eréllyel Galambepével Author: M. Tóth Sándor 1955-ben születtem Tatabányán, azóta is itt

Teljes bejegyzés »

Az univerzum döccenése

Simogató zene, bódító színek, illatok fürdették azokat, akik már átlibegtek Péter rafinált ajtaján. A kaput csupán résnyire nyitotta, mert az érkezők akár a kulcslyukon is

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Hársfák

Hársak árnyas alagútján haza indultam. Néztem, ahogy az ágak között a napfény megcsillan.   Hársak édes illata a valóságból kirántott. Új köntösbe öltöztette az aszfalt

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

pesszimizmus

Andreának (alias Hárpi, „a Párja”) boldog voltam, vagyok, leszek gondoltam, míg veled voltam,   de mióta elhagytál és elhagytalak, kezemen nem érzem illatodat,   azóta

Teljes bejegyzés »