Unalom a plafonon

Unalom a plafonon

 

Csak hallom, ahogyan kalapálnak,

S dolgoznak valahol;

Előbb ver, fúr,

Üt, majd aztán vakol.

Most ez a ritmusa versemnek,

Ez veri szét összes soromat;

Hiába is ütöd, amit ütsz,

Nem oldod meg vele a gondomat.

 

Látok is valamit,

Mászni épp a plafonon;

Valami színtelen, és szagtalan,

A nagyszerű unalom.

Ránézek az órára,

Attól meg hiába is várok bármit;

El is fordulok inkább,

Mert csak elálmosít.

 

Most én magam is,

Körbejárom a teret;

Pedig arról tudom pontosan,

Hogy az soha nem volt kerek.

Rend van már régóta,

És sajt sincs a földön;

Megőrülni vélek,

Az egeret üldözöm.

 

Leülök,

Majd felettem ismét folyik a munka;

Óriási zaj,

A fejem már nem sokáig bírja.

Remélem kerítés, készül,

A negyedik emeleten;

Aztán csak drótozzátok meg azt,

A kerítést rendesen.

 

Betörő se jusson át rajta,

Legfeljebb csak az áram;

A szomszédot az üsse meg,

Nekem pedig ismét felkopik az állam.

Egy macska szalad a szobába,

Bár állatunk még sose volt;

Egy gyermek régen azt hitte,

Hogy a lámpa fénye, a Hold.

 

A cirmos megáll előttem,

Majd nekiáll nyávogni;

Az én gyomrom meg máshoz áll neki,

Rettentően korogni.

Adnék én neked,

Hiszen soha nem voltam szívtelen;

Ennivaló sincsen itthon,

És az egészet csak képzelem.

 

Na és mi van azzal?

Azzal a nagyszerű unalommal?

Ez már csak csepp lehet a tengerben,

Az összes bajommal.

Menjen, amerre csak lát,

Engem már úgysem érdekel;

Eljön majd az az idő is,

Amikor tudom mit érhetek el.

 

2013.05.30.

 

Horváth Szabolcs
Author: Horváth Szabolcs

Tatabányán született 1990. március 25-én. 2011-2014 között a Szombathelyi Nyugat Magyarországi Egyetem bölcsész szakán tanult, média-kommunikáció szakon szerezett diplomát. 2022-ben a Kodolányi János Egyetem könyvtáros szakán szerzett diplomát. 2006-ban kezdett verseket írni, de komolyabban csak 2014 óta publikál. Eddig nyolc kötete jelent meg. 2017 áprilisa és 2020 januárja között szervezője volt a tatabányai Slam Poetrynek. 2019 januárja és 2020 novembere között tatabányai olvasóklubot (Olvasólámpa) vezette. Elhunyt kortársaim tiszteletére több alkalommal szervezett irodalmi megemlékező műsorokat. Fontosnak tartja városa, illetve a megyéje irodalom kultúrájának művelését és terjesztését. Jelenleg a 2020-ban elindított tatabányai Tollkoptatók Irodalmi Kör vezetője. Ennek fő célja a tatabányai és a megyei szerzők és azok írásainak megismertetése. A 2020-as év végén elkezdte összeállítani élete első válogatás kötetét. 2023-ban megálmodója és szerkesztője volt a Tollkoptatók (online) megyei hatókörű Antológiájának. Jelenleg a legújabb kötetén dolgozik. Ez mellett még több ötlete van, melyet a jövőben szeretne megvalósítani. Versei eddig a Holnap Magazinon, a Poet-en és a Napúton jelent meg. Legnagyobb díjait 2021, 2024 és 2025-ös évben szerezte a Napút folyóiratnál, ahol a Cédrus Művészeti Alapítvány, Kortárs Irodalmi Alkotások Pályázatán, Vers kategóriájában a Kiemelt szerzők közé került. Könyvbemutatóimról és író-olvasó találkozóimról készült felvételek itt elérhetőek: 2014. júliusától saját facebook oldalal rendelkezik. (https://www.facebook.com/Horvth-S zabolcs-versei-1441227439479669/) Megjelent...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Veled

Veled   Ha rád nézek, megáll bennem az idő, a csend is lágyabb, a nap is tündöklőbb. Mintha az ég is közelebb hajolna, Veled a

Teljes bejegyzés »

Ilyen az élet

Ilyen az élet   Ha fáj a szívetek, ne meneküljetek! Hiszen ez, ami téged megerősített. Fájdalom oszlopai tartják életed, Fájdalomból vagy, büszkén viseld ékszered.  

Teljes bejegyzés »

Szentélyem

Szentélyem   Az élet Isten ajándéka számunkra, Nagy terhet róla ezzel vállunkra. Hiszen egy földi útra kaptuk e testet, Nem tudhatjuk milyen jutalmat is rejthet.

Teljes bejegyzés »

Csend

Csend Csend van, néma csend, most olyan jó, itt nyugalom, béke honol, valóságos, olyan jó ez a csend, lassítok, megállok, kizárom a külvilágot, magam vagyok,

Teljes bejegyzés »

A vakond

A vakond   Élt egyszer az erdőben, Egy picike kis vakond; Mindenkivel viccelődött, Ő volt a főbolond.   Nem törődött semmivel, Egyre csak ásott; S

Teljes bejegyzés »

most, úgy…

lassan búcsúzik az élet… ő kérve kéri: adj oda mindent! mindent, mi elveszett, mi porrá lesz, feledett… adj mindent oda, nap mint nap, éleszd: szemében

Teljes bejegyzés »