Mit tehetnék, ha a világ elsodor
Akár egy őrült áradat ?
Sok elvárás közepett hogyan
Találhatnám meg önmagam?
Miért olyan fontos, hogy mit gondol más?
Fontosabb tán, mint ami van?
Önnön magamért hogyan állhatnék ki,
Ha nem hallják meg hangomat?
Más vagyok, mint mások. S mi bennem van,
Szőnyeg alá tolni hagyjam?
Ki mondja ki ítél s ki az, ki roggyan?
Mért legyek az, amit sugallsz?
Kitörök álcámból. Élnék már végre!
Életem csak egyetlen van!
Megszökve béklyóm rabságából, mért ne
Adnám most végre önmagam?
Az ítélet joga istenünk kegye.
-De ha kell, betöröm fogad!-
Senki ne mondja, mit hogyan kell tennem!
Tán más vagyok,… nem ostoba!
A világ így szép. Sok ember. Ezernyi
Lélekrügy,.. létben megfogant…
Hagyjuk nyílni és szabadon szárnyalni –
Megértőn, mint ki elfogad.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
