A másság himnusza

Mit tehetnék, ha a világ elsodor 

Akár egy őrült áradat ? 

Sok elvárás közepett hogyan 

Találhatnám meg önmagam? 

 

Miért olyan fontos, hogy mit gondol más? 

Fontosabb tán, mint ami van? 

Önnön magamért hogyan állhatnék ki, 

Ha nem hallják meg hangomat? 

 

Más vagyok, mint mások. S mi bennem van, 

Szőnyeg alá tolni hagyjam?  

Ki mondja ki ítél s ki az, ki roggyan? 

Mért legyek az, amit sugallsz? 

 

Kitörök álcámból. Élnék már végre! 

Életem csak egyetlen van! 

Megszökve béklyóm rabságából, mért ne 

Adnám most végre önmagam? 

 

Az ítélet joga istenünk kegye. 

-De ha kell, betöröm fogad!- 

Senki ne mondja, mit hogyan kell tennem! 

Tán más vagyok,… nem ostoba! 

 

A világ így szép. Sok ember. Ezernyi 

Lélekrügy,.. létben megfogant… 

Hagyjuk nyílni és szabadon szárnyalni

 Megértőn, mint ki elfogad.

Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében születtem, majd családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Kezdetben a versírás lelki késztetésből eredt, majd az évek múlásával még inkább önkifejező forrássá vált. Boldoggá tesz, amikor le tudom írni, amit gondolok, vagy érzek főleg azért, mert gyanítom, hogy sokan mások is hasonlóan éreznek és vélekednek, csak nem mindig tudják ezeket versbe önteni. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára könnyen érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az embereket.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »

Rossz ébredés

Ma reggel úgy ébredtem, Hogy nem voltál mellettem, Pedig csak korábban keltél, Hogy anyósodnak segítsêl. Mégis eszembe jutottak A magányos éjjelek, Mikor nem voltál még

Teljes bejegyzés »