Az emberekről

Az embereket néha dicsérni kell. Ezért mondom a Julcsi néninek, milyen csinos pulóverben van ma. Pedig utálom azt az undorlila színt, ami rajta van. De a mosolyát szívesen látom. Örülök neki, ezért füllentenem kell. Meg hát az emberek szeretik a kedves embereket. Talán a kedvesen füllentőket is. 

Néha azt mondjuk például nekik, hogy ők is lehetnek angyalok. Pedig tudjuk, hogy mindenkiben ott a rossz. És nem lehet azt teljesen visszaszorítani, még ha egész életünkben rajta vagyunk is. 

Aztán máskor azt mondjuk, hogy megbocsátunk az ellenünk vétőknek. Komolyan? Valóban így érzünk, vagy csak szeretnénk ezt hinni? Ki tudja? Talán a szándék a lényeg. 

Máskor azt mondom a boltos néninek, hogy “Köszönöm!” amikor némi visszajárót pottyant a kezembe. Pedig valójában azt gondolom, hogy menj a csudába, megint kifosztottad a tárcám. De hát én kedves vagyok, így még egy félig sikerült mosolyra is futja az erőmből kifelé menet. 

A gyereknek is azt mondom este: Jó éjszakát! Álmodj szépeket! Pedig azt gondolom, hogy mikor alszol el már végre! Borzasztó szükségem van már egy kis nyugalomra. 

Az embereket néha dicsérni kell. De ha jobban belegondolok, magam is kisebb dicsfényben ragyogok. Leginkább a sajátomban. Elvégre nem kis tehetség kell hozzá, hogy a rosszban is megtaláljuk a jót. Vagy hogy a nagyobb jó kedvéért elkövessük a kisebb rosszat.  

Nem beszélve a folyamatos megbocsátásokról. Magunknak. Mert a 20. században már nem lehetünk olyan primitívek, hogy a valósággal sértegessünk másokat. A kultúra is megköveteli tőlünk a másság, a különbözőség elfogadását, akár ízlésről, akár véleményről legyen szó.  

Így amikor Gabi bácsival beszélgetek, a karácsony a legmeghittebb ünnep a szememben, mely a családot még jobban összehozza. Na de szegény Józsi bácsi, aki magányosan él és élt világéletében, az ő kedvéért nyilván azt a nézetet vallom és is, mennyire túlértékelik ezt az ünnepet és hogy minden csak az emberek megkopasztásáról szól. Végső soron igaza van neki is, és ki vagyok én, hogy pácát törjek a véleménye felett. Inkább helyeslőn bólogatok, hogy vele lehessek és legyen valaki, aki őrá is gondol és időt szán az ő magányára az ünnepek alatt. 

 Az embereket néha dicsérni kell, és erre én mindig kapható vagyok. Odaállok, akit védeni kell. Mellé állok annak, aki rászorul. Mert ahányak vagyunk, annyifélék vagyunk. Mert néha rosszat kell tenni azért, hogy jók legyünk. Mert az embereknek mindig szükségük van arra, hogy megdicsérjük őket. Hogy tudják hogy látjuk, értjük őket. Hogy tudják, nincsennek egyedül… 

Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében születtem, majd családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Kezdetben a versírás lelki késztetésből eredt, majd az évek múlásával még inkább önkifejező forrássá vált. Boldoggá tesz, amikor le tudom írni, amit gondolok, vagy érzek főleg azért, mert gyanítom, hogy sokan mások is hasonlóan éreznek és vélekednek, csak nem mindig tudják ezeket versbe önteni. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára könnyen érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az embereket.

Megosztás
Megosztás

2 válasz

  1. Ha az undorlila pulóveremet dicsérik-
    egy mosolyért -lehet bármilyen szép a szándék – mégiscsak átvertek. S ugyanez vonatkozik a megbocsátást is. Nehéz-de emberlétünk ebben áll,nem a „dicsérettel mosoly csalogatásra.”
    Nem szeretnék ítélkezni,hiszen én magam sem vagyok „jobb,a deákné vásznánál”.Már az is jó,ha ezt tudom. Igyekszem kerülni az ilyen füllentéseket.

    1. Köszönöm az őszinte véleményt. Valahogy nem érzek ilyen durván „átverésnek” egy ilyen dolgot, mert arra gondolok, hogy egy saját maga számára nem tetsző pulóvert senki sem venne fel. Ebből kifolyólag ki vagyok én, hogy ítélkezzek afelől, hogy ő maga mit vesz fel. Nem csupán a mosoly előidézéséről van szó, hanem a felesleges és negatív kritizálás mellőzéséről, amihez semmi jogom. Az odafigyelés és dicséret mindenkinek jól esik. Pont az a szép. hogy bár mások vagyunk, nem muszáj őszintén bántónak lenni. Őszinte és megbántó vagy önmagam előtt nem hiteles. Nos. Tudok veszíteni magamból, hogy mást boldoggá tegyek. Nem szent a véleményem. Felülkerekedhetek önmagamon, és átgondolhatom, miért mondjak ki valami olyat a számon, amivel megbántanám.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

44 + = 50

ars politica

Végre vége a kampánynak. Leszavazott mindenki meggyőződése szerint, vagy farhát csomag mennyiségének megfelelően. Volt, aki kézpénzt is elfogadott. (Nem, nem írtam el. A kezébe kapta

Teljes bejegyzés »

Mezei haiucsokor

Keresd a képet Berki hadakban tisztul Érik a dallam   Hersen a pázsit Réti világnak hódol Lakója halkan   Éteri légben Kanyarog jámbor felleg Levegőárban

Teljes bejegyzés »

Mozsasarcos galambharcos

[Duplázott haiku]   Galambkavalkád Remél falatkát Őrült morzsareménnyel Harcol a placcon hévvel Gyilkos eréllyel Galambepével Author: M. Tóth Sándor 1955-ben születtem Tatabányán, azóta is itt

Teljes bejegyzés »

Az univerzum döccenése

Simogató zene, bódító színek, illatok fürdették azokat, akik már átlibegtek Péter rafinált ajtaján. A kaput csupán résnyire nyitotta, mert az érkezők akár a kulcslyukon is

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Hársfák

Hársak árnyas alagútján haza indultam. Néztem, ahogy az ágak között a napfény megcsillan.   Hársak édes illata a valóságból kirántott. Új köntösbe öltöztette az aszfalt

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

pesszimizmus

Andreának (alias Hárpi, „a Párja”) boldog voltam, vagyok, leszek gondoltam, míg veled voltam,   de mióta elhagytál és elhagytalak, kezemen nem érzem illatodat,   azóta

Teljes bejegyzés »