Légy boldog! A boldogsághoz nem kell sok minden. Ha vége a karácsonyi traktának és eltakarodtak a szilveszteri vendégek is, látod és érzed, hogy milyen jó nélkülük. Nem löttyintik a vörösbort a kedvenc fehér szőnyegedre (te voltál a hülye, hogy nem cserélted le arra az ócska szarra, amit anyósodtól kaptál tavaly karácsonyra), nem kell kényszeredetten mosolyognod miközben a halászlét itatod fel a legszebb karácsonyi terítődről és bátran finghatsz a konyha közepén, senki sem hallja. Tudom, ilyenkor a magányos emberekre gondolsz. Hogy milyen jó nekik! Beülnek a tévé elé karácsonyeste is, ugyanabban a kinyúlt melegítőben, amiben a mindennapjaikat töltik és az anyjuktól kapott, hideg töltött káposztát csámcsogva eszik, sok tejföllel és boldogak. A tányér az ölében és le se szarja, ha a tejfölös kezét a fotel szövetébe törli. Meghittség, boldogság. Ez hiányzik neked is. A boldogság fejben dől el (ugye hallottad ezt már vagy százszor, aztán gondoltad, hogy lófaszt!), a fejedben lévő vegyületek tesznek boldoggá, hidd el! A boldogság három legfőbb eleme: Hidrogén (H), Oxigén (O) és a Szén (C).
Nagyon megutáltam a meleget. Na, nem a hőmérsékletet, hanem magát a szót. Mert jóformán sose használják hőfok kifejezésére, mindig csak így a melegek, meg úgy a melegek. Pár éve még nem is volt többes száma ennek a szónak. Csak úgy volt, hogy meleg van vagy kurva meleg. De olyan, hogy meleg kurva – ez még nem létezett. Jobb is volt régen! Amikor még csak kurva meleg volt és az is csak ritkán.
A melegszendvicset se szeretem már. Egyszer, amikor a pirosaranyat kenegettem a parizer alá, eszembe jutott és elképzeltem három férfit egymáson. Ez is melegszendvics – gondoltam akkor. Azóta nem esik jól valahogy, igazából meg se kívánom a melegszendvicset. Baszhatom ki a melegszendvics sütőmet. Pedig mennyit jártam utána, hogy olyat találjak, mint amilyen gyerekkoromban volt nekünk. Az is megvan még, de az egerek belefészkeltek a kamrában. Olyan boldogan élnek benne generációról, generációra! És attól is félek, ha megbolygatom őket, még bíróságra viszik az ügyet és el is veszteném a pert. Már több, mint tizenöt éve ott laknak, így az övék a tulajdonjog – ha az elbirtoklás az egerekre is vonatkozik. Miért ne vonatkozna? Egyenjogúság van, nem?!
Jó keresztényként utálod a zsidókat, arabokat, cigányokat, buzikat. Tulajdonképpen mindenki mást, aki nem te vagy. És ez így van jól! Így helyes! Ha véletlenül majd a gyereked is buzi lesz, akkor inkább zavard el a picsába és ne foglalkozz vele. Nincs kivétel! A buzi, az buzi, akárki kölyke is. Én nem értem, ha annyira utálatosak a zsidók, mert rögtön az jut eszedbe, hogy „büdös zsidó”, akkor annak az egy kis zsidó kölyöknek a születését miért ünnepli az egész világ? Még te is, aki jó keresztény vagy? De azért a zsidó poronty születésnapjára még kölcsönt is veszel fel, hogy többet költhess, jobban megünnepelhesd. Egyáltalán, tudtad, hogy Jézus zsidó? Vagy ezt eltitkolta a papotok? Jársz te templomba rendesen? Vigyél a papnak pénzt vagy élelmet! Nem szép a sovány pap. Van egy összeesküvés elméletem. A keresztény gyárosok megegyeztek a zsidó boltosokkal és bankárokkal, hogy rávesznek téged a nagybevásárlásra karácsony előtt. Sok áru fogy, sok pénzük lesz, így év végén. Minden jó, ha a vége jó!
Politikai nézetem: utálat. Én egyformán utálom az összes politikust. Nem nézem a bőre színét, se azt, hogy demokrata vagy szocialista, felőlem lehet valami nyájas mosolyú, dagadtra hízott pap, én akkor is utálom.
Sajnos, te nem lehetsz politikus. Akkor ki kéne operáltatnod a gerincedet és meg kellene tanulnod szemrebbenés nélkül hazudni. Ha politikusnak állnál, felejtsd el, hogy nagyapád valami egyenes gerincről prédikált és hogy a tükörbe nézni, köpés nélkül. A politikusok házában nincsenek tükrök – nehogy véletlenül szembe köpje magát. Én így gondolom.
Megfigyelek dolgokat. Most bizonyságot nyert, hogy az átok nem száll vissza. Nyugodtan átkozódhatsz! Tapasztalati úton szereztem bizonyosságot, hogy az átok vagy nem fog vagy, ha igen, akkor arra száll, akinek szánják.
Az onkológia várójában gyűjtöttem a tapasztalatokat. Jó sokat kell ott (is) várni, így alaposan megfigyelhettem az egyedeket. Arra voltam kíváncsi, hogy Szabolcsban gyakran hallott átkok mennyire hatásosak. Ahol cigányok élnek, ott gyakran elhangzik, hogy „A rák egyen meg!”, „A rák essen beléd!” . Ezek többnyire a népcsoporton belül, egymás ellen irányuló átkok, csak ritkábban hangzanak el fehér bőrű emberek átkozására. Nekik inkább, „a hangya kubikozza le a mejjedről a húst” dukál. Ennek ellenére egy cigány sem volt az onkológia vagy a sugárterápia várójában. Soha! Tehát a rák nem átkozással terjed. Gyanítom, hogy a cigányok életvitelükből adódóan, megválogatott táplálékaiknak köszönhetően, ösztönösen elkerülik a rákbetegségek kockázatait. Ilyen fontos a stressz mentes élet, a változatos táplálkozás, nyomelemeket tartalmazó italok fogyasztása.
Nem kell tartanod attól, hogy bevezetik itt az eurót. A pengőt vezetik be!
A kis unokádnak már ugyanolyan természetes lesz a cselédkönyv, mint amilyen a dédanyádnak volt. Az iskola reform után már nem kell tanulni azt a sok marhaságot, a betűkből is csak azokat, amelyek tetszenek. Az olvasás csak úri huncutság! Ami érdekel, majd megnézed a tévében!
Irigykedik némelyik népvezér, hogy milyen kár, hogy a neve nem ritmusos. Nem cseng olyan jól, mint az „Éljen Rákosi!” Az éljen a párt, az annyira személytelen. Nem érzékelteti, hogy pontosan kinek köszönheti a nép, ezt a sok mindent, ezt a jólétet.
Úgy hallottam, hogy létre hozzák a Nemzet Védelmi Hivatalt. Már találtak is egy megfelelő központi épületet neki. A Gyorskocsi utcában.
A kormány elé tárták a polgárőrök átnevezését is. Nem kell a polgárok felett őrködni, hisz becsületes mind! És nem sokára megszokják majd az új elnevezésüket: jobbágyok. Így a polgárőrség új neve csendőrség lesz. A csendet kell őrizni, nem a polgárokat! (akik már úgy sem lesznek).
Author: Mandel Imre
Mandel Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Nagyon fiatalon kezdtem el írni. Először csak betűket, aztán szavakat is (cica, papa). Fogalmam sem volt hogyan kell fogalmazni. Később belejöttem. Felelősséget nem szívesen vállalok az írásaimért. Nem én találtam ki, hogy közre adjam őket. Lelkemnek kedves menyecske terelt erre. Azt gondolom, hogy a humornak mindig, mindenhol helye van.