Az igazi csigafiú

Nem tudom mit írhatnék neked,
Mert már sokaknak elege lehet,
Hogy folyton szerelmes verseket,
Rímekbe szőtt leveleket lehelek.

De nincs mit tenni,
Ha neked szól és nem nekik!
Őket az érdekelheti,
Hogy ki az, ki e verseket teremti.

A tartalma nem feltétlen nekik szól,
De szerintem ők ezt tudják jól.
Mégis valamiért olvassák,
Felfedezik lelkem néhány bugyrát.

Az egyik bugyorban te vagy,
De végre nem rozsdás már a lakat,
Mi a szívemet őrzi.
Neked sikerült lakat nélkül beférkőzni.

De akkor a bugyor nem jó,
Mert így a mondat nem helyén való.
Ha neked nem is kell lakat,
A bugyrokban a sok emlék ragadt.

Elzártam őket mélyre
S így került lakat az egészre.
Benned pedig annyira bízok,
Hogy a kapu kezdettől fogva kinyílott.

Előtted nincsenek titkaim
S végre nem érzem magam szerepben.
Nem kell önmagam színlelnem,
Nem kell senkit átvernem.

Mióta veled vagyok rájöttem,
Hogy mindvégig magamat kerestem
S pont emiatt vesződtem,
Ezért voltam folyton szerepben.

Te most végre látod valómat,
Kihoztad a házból a lakómat.
Igen, mert te vagy az én csigafiúm,
Kibe csigalány lelkem rögvest belezúg.
2024. 01. 06. – B. R. M.

Busa Regina Mária
Author: Busa Regina Mária

Busa Regina Mária vagyok, költő, rímfaragó. Egy majdnem végzetes tragédiába torkollott baleset túlélője, akit gyökeresen átértékelt az élet. Azóta a világ dolgai mélyebben megérintenek, úgy mint az élet, a halál vagy a szerelem. Sokféle érzés kavarog bennem, amit szabadon próbálok kifejezni verseimben.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Scherzo

Rózsa Iván: Scherzo Kövérek és soványak A kövér emberek mind joviálisak! A soványak viszont gyomorbetegek… Valami hasonlót mondott tréfásan megboldogult Popper Péter tanár úr annak

Teljes bejegyzés »

Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »