Nem merem leírni az őszíntét,
Mert félek, hogy hibázom.
De mégis mit tehetnék,
Ha úgy érzem hiányzol?
Elmondhatom, hogy boldog vagyok,
Mert belőle megkaphatok mindent,
Amit csak akarok,
De valahogy mégis ezt érzem.
Nálad maradt egy részem
S belül még most is érzem,
Hogy tudna érted forrni a vérem,
De külön utakon tart a léptem.
Már annyiszor elengedtelek,
De valamiért mégis féltékeny leszek
Amikor azt meséled,
Hogy kitől boldog most a lényed.
Fáj, hogy nekem nem sikerült elérnem,
Ezért remélem megérted,
Hogy miért lettél megint tiltva;
A szívemben betelt a lista.
Mostmár Ő lesz az utolsó,
Neki nem jár majd búcsúszó.
Vele összekötném az életem,
Megvalósítanám azt, amit képzeltem.
Ez egy vers a zoknim párjának,
A bennem széttört világnak,
Hogy a mondat végére pontot kiáltsak
És végre végleg minden jót kívánjak.👋
2024. 01. 07. – B. R. M.
Author: Busa Regina Mária
Busa Regina Mária vagyok, költő, rímfaragó. Egy majdnem végzetes tragédiába torkollott baleset túlélője, akit gyökeresen átértékelt az élet. Azóta a világ dolgai mélyebben megérintenek, úgy mint az élet, a halál vagy a szerelem. Sokféle érzés kavarog bennem, amit szabadon próbálok kifejezni verseimben.