Nem merem leírni az őszíntét,
Mert félek, hogy hibázom.
De mégis mit tehetnék,
Ha úgy érzem hiányzol?
Elmondhatom, hogy boldog vagyok,
Mert belőle megkaphatok mindent,
Amit csak akarok,
De valahogy mégis ezt érzem.
Nálad maradt egy részem
S belül még most is érzem,
Hogy tudna érted forrni a vérem,
De külön utakon tart a léptem.
Már annyiszor elengedtelek,
De valamiért mégis féltékeny leszek
Amikor azt meséled,
Hogy kitől boldog most a lényed.
Fáj, hogy nekem nem sikerült elérnem,
Ezért remélem megérted,
Hogy miért lettél megint tiltva;
A szívemben betelt a lista.
Mostmár Ő lesz az utolsó,
Neki nem jár majd búcsúszó.
Vele összekötném az életem,
Megvalósítanám azt, amit képzeltem.
Ez egy vers a zoknim párjának,
A bennem széttört világnak,
Hogy a mondat végére pontot kiáltsak
És végre végleg minden jót kívánjak.👋
2024. 01. 07. – B. R. M.
Author: Busa Regina Mária
Már egészen fiatalon elkezdtem megismerkedni a történetmesélés, a gyerekversek és mondókák világával. Még óvodásként találtam ki saját kis történeteimet. Általános iskolás éveim alatt még inkább megszerettem az anyanyelvemet, és rengeteget meséltem édesanyámnak és a nagyszüleimnek a saját kis világaimból. Később, középiskolás koromban, a zenés-dráma tagozaton verseket és dalszövegeket is írtam, és a szenvedélyem a történetmesélés iránt is megmaradt. Egy baleset és egy szerelmi csalódás hatására újra visszatértem az íráshoz, és azóta is folytatom, téglánként építgetve szerzői pályafutásom.