Mit ér

Mit ér a az élet, ha nincs benne kaland

Mit ér a levegő, ha nincs tüdő mi befogadja

Mit ér a napfény, ha nincs mit felmelegítsen

Mit ér a szivárvány, ha nincs az aljánál törpe.

 

Mit értékelünk, mikor nincs bajunk

Mit értékelünk, mikor szívünk sajog.

Mit értékelünk, mikor forróság perzseli bőrünket

Mit értékelünk, mikor jégcsapot törhetünk le.

 

Mi számít nekünk, a fényből

Mi számít nekünk, a sötétből

Mi számít nekünk, mikor a szél se rebben

Mi számít nekünk, mikor tomboló vihar csap le.

 

Fontos, az életben a csoda meglátása

Fontos, a levegő, hogy a tüzet táplálja

Fontos, az eső a bánat elmosására

Fontos, a szívben pumpáló vér áramlása

 

Számít a nap s az éjszaka vándorlása

Számít a bánat és öröm váltakozása

Számít, hogy a nyár után jöjjön a tél

Számít, hogy minden pillanatot megélj.

Balla Adrienn - Audrey
Author: Balla Adrienn - Audrey

Balla Adrienn vagyok, Taksonyban élek férjemmel. Építőmérnökként végeztem jelenleg is kivitelezésben dolgozom. Kedvelt időtöltéseim közül kiemelném a kertészkedést, horgászást, olvasást és az amigurumi horgolást. Gyerekkorom óta foglalkoztat az írás. Verseimnél főbb szempont a pozitív gondolkodás, akkor is, ha épp nem minden gyönyörű.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Törékeny

A halál szele megsimított. Bekúszott a kulcslyukon. Szele apró nyomott hagyott. Lelkem egyik leghátsó Szobájában, egy apró polcon. Kinyitott egy ablakot, Melyen kihajolok, És a

Teljes bejegyzés »

Megjelent!

A napokban megkaptam a kiadótól (Novum Publishing) a „Félálom blues” című verseskötetem szerzői példányait. A hozzám közel állók a következő napokban-hetekben megkapják dedikált tiszteletpéldányaikat. A

Teljes bejegyzés »

Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »