Bocs, de utálom a telet.
Elmegy mindentől az ember kedve.
Régesrég alszik már a medve
S az, ki karácsonykor szépen énekelt,
Az még most is be van rekedve,
De ez soha senkit nem érdekelt.
Mert bizony, én is olyan voltam.
A középiskolában kórista voltam.
Az alt szólamban nyomtam,
De néha olyan erősen toltam,
Hogy nem maradt hang a torkomban,
Így aztán torokcukorkát szopogattam.
Egy egész télen át szopogattam,
Mindaddig, míg volt még a dobozban.
Jó meleg teát is ittam,
Olyan forrót, hogy éreztem az ujjaimban,
Milyen meleg lett tőle a pohár.
Aztán vártam torkommal a csodát.
2024. 01. 14. – B. R. M.
Author: Busa Regina Mária
Busa Regina Mária vagyok, költő, rímfaragó. Egy majdnem végzetes tragédiába torkollott baleset túlélője, akit gyökeresen átértékelt az élet. Azóta a világ dolgai mélyebben megérintenek, úgy mint az élet, a halál vagy a szerelem. Sokféle érzés kavarog bennem, amit szabadon próbálok kifejezni verseimben.
