Üdvözlet a nyárnak!
A kertben egy szál virágnak!
Üdvözlet a Napnak!
A hajnali ragyogásnak!
Fő hajtás az ősznek!
A hulló falevélnek!
Fő hajtás az estnek!
A mindent elvivőnek!
Tisztelet a télnek!
A csendes erőnek!
Tisztelet a végnek!
Minden elmenőnek!
S ha jő a tavasz,
véget ér egy szakasz!
Tisztelet a Nagynak!
A mindent mozgatónak!
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
Nélküled árva vagyok, Helyem e világon nem találom. Melletted nyugalomra lelnék, Lábaidnál heverve megpihennék. Égő ajkam kínzó szomját, Mézízű ajkad hűsén oltván, Másra már nem is
Béke és csend övezi a tájat, s talán így karácsony felé nincs is nagyobb ajándék, mint mikor az égből hulló fehérség egy végtelen takaróként borít
Pajzsod Eléd állok, búj mögém, Hogy testem pajzsod legyen, Hátha inkább köt belém, Gyalázzon, küzdjön velem! Verjen, üssön, rajta hát! Másik orcám is
Egy elvetemült gondolattól vezérelve hajnalban indultunk útnak. Jó meleg autónkban hol énekelve, hol viccelődve haladunk a jégtől fagyos úton. Mindig tréfás JPS-em borsot törve az
Reggeli csend Ma minden olyan hallgatag, mintha nem kelt volna fel a Nap. Alig jár ember a városon, madár se szól az ágakon. Mintha nem
Én mindig várlak Akkor is, hogyha nem akarlak, mert zárva már minden ablak, állok némán az éjszakában, és reszketek láthatatlan lázban. Akkor is, ha többé
