Pára voltam tán, vagy harmatcsepp
Mikor megszülettem.
Sok kis csepp összegyült
Aztán körülöttem.
Csak rohantam, folytam le
Utamat keresve.
Hömpölyögve alább
Egy folyóhoz értem.
Ott tudtam már, felismertem,
Nem vagyok egyedül.
Sokan folydogálunk
S ugyanarra térünk.
Hol sok folyó összeér,
Mert arra húz a szívünk,
Kitisztul a lét is –
S tenger vize kékül.
Hömpölyög az ár
Az élet vize épül…
A megnyugvás is ott talál
S az élet is ott készül.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
