Utolsó sóhaj
Tájfun süvít át az éteren,
az indulat szülte
Beleremeg az élet:
elég volt, elég volt!
Hallatszik szerteszét.
Az ég is beborult,
látni sem lehet már.
Csak a távolban
szikrázó torkolattüzek
törik meg a sötétet.
Épület törmelék
mindent beborít.
Végtagok, húscafatok,
roncsolt fegyverdarabok,
mit pirosra festett a vér.
A kaszás vidáman andalog,
ennél többet ő sem kívánt.
A z égen síró angyalok:
mivé lett a világ?
A teremtés nem erről szólhatott.
Itt van a háború,
s meg kell születnie annak
ami a háborúból születhet:
A véres és szörnyű fattyúnak,
mely az életnek véget vethet
Ne számláld a veszteséget,
a lélek már úgy is kiégett.
A múlt is a sűllyesztőbe került,
a lelked végleg elszenderült
Meztelen tested is kimerült.
Honnan vársz segítséget?
Szenvedésed még nem ért véget?
Van, ki visszafordítson az útról?
kinek ajkán még felhangzik
búcsúzóul az utolsó sóhaj.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: