Tudom, el kéne végre felejtselek,
Bár ne járnának folyton eszemben
Azok a csodaszép kék szemek.
Bár ne ígérnék lelkem boldogságát,
A remény mámorító, örök fénysugarát,
A tekintetedben lévő végtelen csodák.
De hogy is feledhetném ajkad vonalát,
Vagy rózsaszínben tündöklő szép ruhád,
S gyönyörű hajad varázslatos látványát.
Arcodnál szebb nem létezhet soha már,
Bőrödön pillangó, pingvin és elefánt,
Bár csodálhatnám míg világ a világ.
Nem hiszem hogy feledni tudnálak,
Igaz, valójában nem is akarlak.
Hisz Te vagy öröme édes álmaimnak.
Author: Skiba Károly
Bár mindig is szerettem olvasni és érdekelt az irodalom, soha nem gondoltam rá komolyabban hogy magam is írjak. Mígnem valaki olyan hatással volt rám, hogy úgy éreztem, a gondolataimat verses formában tudom a legjobban kifejezni. Hálás vagyok az Irodalmi Rádiónak, amiért megjelenhetnek az alkotásaim, köszönöm, hogy része lehetek az alkotóközösségnek.