Túl minden képzeleten és értelmen

Tudom jól, hogy köztünk nem lehet semmi,

De tekintetedben el tudnék örökre veszni.

Ha a szemedbe nézhetek nem számít már semmi,

Annál szebbet biztosan nem álmodhat soha senki.

 

Mosolyod hegyeket mozgat, világokat emel,

Lelkek legmélyén örömet, boldogságot teremt.

Ilyen csoda mint Te hogy létezhet, érthetetlen;

Gyönyörű vagy, túl minden képzeleten és értelmen.

 

Tudom jól, hogy nem vagyok hozzád méltó,

De néha látni Téged lélegzetelállító.

Mikor rám nézel az elvarázsol, felemel,

Egy másik, csodálatos világba repít el.

 

Bár tudom jól, hogy köztünk nem lehet semmi,

De gyönyörű arcod látványát lehetetlen feledni.

És ha csak egy pillanatra érinthetnélek,

Örökre megváltozna számomra az élet.

Skiba Károly
Author: Skiba Károly

Bár mindig is szerettem olvasni és érdekelt az irodalom, soha nem gondoltam rá komolyabban hogy magam is írjak. Mígnem valaki olyan hatással volt rám, hogy úgy éreztem, a gondolataimat verses formában tudom a legjobban kifejezni. Hálás vagyok az Irodalmi Rádiónak, amiért megjelenhetnek az alkotásaim, köszönöm, hogy része lehetek az alkotóközösségnek.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Vajna-Kánagy Rozi

Félig ajándék

Mint érett gyümölccsel roskasztott fa ágait, Kitárt karom harminc év súlya húzza lefelé. Sorsom nyújtva felejtette ajándékkal nekem telt markait S te bennük maradtál, félig

Teljes bejegyzés »

Elfelejtett álmok

Edit Szabó : Elfelejtett álmok Rózsaszín szárnyak a felhős égen Mind egy -egy féltő gondolat, Elfelejtett álmok ? Még az is lehet ” Szikrázva szór

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Rodé Klára

Reggel az óceán partján

  Reggel az óceán partján Ma csupán a partot figyeltem, megpróbálom elétek varázsolni a látványt. Tenerifén minden évben valami más vonja magára a figyelmemet. Számomra

Teljes bejegyzés »

Boldogok, akik szomorúak…

Boldogok akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket Az ember tervez, az Isten végez mondja egy magyar közmondás Szomorúság önti az embert homályba ha gyakran nem

Teljes bejegyzés »