A hamis emlék 2.

Marika nehezen ébredt a tavaszi szünet első napjának reggelén. Igazgatónője behívatta délelőtt tízre egy néhány hete húzódó üggyel kapcsolatban. Egyik, közel vele egyidős kollegájának úgy húsz évvel ezelőtti osztálykirándulásán történt eseményről volt szó.

­ Szia Joli! ­ köszönt Marika. ­ Ugye nem késtem el?

­ Nem dehogy. Gyere, foglalj helyet ­ mutatott Joli, az iskola igazgatója az irodájában lévő nagy asztal körül elhelyezkedő székek egyikére. Majd ő is oda ült át a szoba egyik sarkában álló termetes íróasztala mellől, Marikával majdnem szemben.

­ Gondolom Gábor miatt hívattál be? ­ kérdezte Marika magabiztosan Jolitól, majd leült.

­ Igen, Gábor ügyéről lenne szó ­ mondta Joli, miközben kicsit összehúzta a szemöldökét.

Marika, Gábor és Joli közel egyszerre kerültek az iskolába úgy huszonöt évvel ezelőtt. Mindhárman házasok voltak, gyerekeik is közel egyidősek voltak és szerették hivatásukat. Az iskola volt a második otthonuk. Marika magyart tanított, éppen az iskola történetét feldolgozó köteten és kiállításon dolgozott. Gábor földrajztanárként rendszeresen kirándulásokat szervezett az iskola diákjai, de a kollegák számára is. Joli történelmet tanított és már tíz éve volt az iskola igazgatója.

Marika kutatómunkájára hivatkozva többször beszélgetett a kollegákkal, többek közt Gáborral is. Azonban tőle egy közel húsz évvel ezelőtti kiránduláson történt események felől is élénken érdeklődött több alkalommal.

­ Gábor gyakorlatilag bevallotta, hogy az ő pofonja miatt vérzett András orra ­ kezdte Marika a beszélgetést miközben kicsit kihúzta magát. ­ És most hogyan tovább? Mit gondolsz az esetről? ­ tette fel határozottan a kérdéseket.

­ Azért én nem mondanám, hogy Gábor ezt bevallotta volna. Inkább azt hangsúlyozta, hogy nem emlékszik tisztán a történtekre. Bár lehetségesnek tartotta ­ pontosította Joli a néhány hete lezajlott beszélgetésen elhangzottakat, miközben Marika szemébe nézett.

­ Nekem pedig beismerésnek tűnt ­ ellenkezett Marika.

­ Kedves Marika! Hosszú évtizedek óta vagyunk kollegák az iskolában. Érdekelne, hogy miért vetted elő egyáltalán ezt a régi, közel húsz évvel ezelőtti dolgot? Egyáltalán, hogy jutott eszedbe? ­ tette fel kicsit szigorúan kérdéseit Joli, bár Marika ezt nem igazából érzékelte.

­ Edit egyik tanítványának a mamája hozta fel az esetet a fogadóóráján, akinek ezt az akkor iskolánkba járó barátnője mesélte ­ válaszolt Marika kicsit csodálkozó arckifejezéssel.

­ De egy fogadóórán miért több évtizedes történetekkel foglalkoznak? ­ kérdezett vissza csodálkozva Joli. ­ Nem a gyerekről kellene beszélgetni?

­ Az anyukának Gáborral volt problémája. Az Edit osztályába járó diákok panaszkodtak Gáborra, hogy szerintük túl szigorú.

­ Ahá. Tehát az anyuka ezt elmondta a barátnőjének, aki ide járt és Gábor tanította, vagy legalább is ott lehetett a kiránduláson.

­ Igen. Ott volt a kiránduláson és határozottan emlékezett arra, hogy két fiú összeverekedett, Gábor is ott volt és az egyiküknek vérzett az orra. És hogy Gábor nagyon ideges volt.

­ Ez a barátnő azt is látta, hogy Gábor megpofozta az egyiket?

­ Ezt nem tudom. Ez nem derült ki az elbeszéléséből ­ válaszolt Marika, aki kezdett zavarba jönni a kérdések hatására.

­ De te már rögtön kombináltál, hogy Gábor pofonjától vérezhetett András orra ­ monda Joli, miközben egy ceruzát vett a kezébe és a radíros végét az asztalhoz ütögette.

­ Én nem kombináltam, hanem csak megkérdeztem Gábortól, hogy ő hogyan emlékszik az esetre ­ mondta Marika, aki egyre feszültebb lett.

­ Igen, de a kérdéseiddel igyekeztél arra felé terelgetni Gábor gondolatait, hogy ő adta a pofont és azért kezdett el András orra vérezni.

­ Én csak arra kértem, hogy próbáljon visszaemlékezni, hogy miként is történt az eset ­ kezdett védekezni Marika.

­ És ezt többször is megtetted, miközben Edittel, aki a te javaslatodra került hozzánk két évvel ezelőtt, folyamatosan pusmogtatok a dologról, hogy az már a többieknek is feltűnt. És többen is elkezdtek Gáborra furcsa pillantásokat vetni, amikor megjelent a tanáriban.

­ Én erről nem tehetek. Igen, Edit jó osztályfőnök akar lenni, aki képviseli a rá bízott diákok érdekeit. És Gáborra többen panaszkodtak. Majd az egyik anyuka elmondta a kiránduláson történteket.

­ És ezt te készpénznek vetted. Te vagy Edit, mint fiatal, kezdő pedagógus mentora. Ő az első mentoráltad.

­ Igen. És szerintem ő jó pedagógus. Tűzbe teszem érte a kezem ­ válaszolt kicsit ingerülten Marika.

­ Mióta ismered Editet?

­ Úgy három éve. Egyik barátnőm mutatta be és mondta, hogy egy év múlva fog végezni és örömmel jönne hozzánk tanítani ­ válaszolt egyre idegesebben Marika.

­ És mióta ismered Gábort?

­ Együtt kerültünk ide, úgy huszonöt évvel ezelőtt.

­ És milyennek ismerted meg? Olyannak, aki csak úgy pofozkodik a gyerekekkel?

­ Hát kicsit szigorú, nagy hangja van. Az iskolai ünnepélyeken ezt sokszor kiereszti.

­ Tehát őt sokkal régebben és jobban ismered. Továbbá szerinted az jó ötlet volt, hogy Edit, illetve az egyik szülő panaszkodására te rögtön Gábort, az ő lehetséges múltját kezdted el firtatni? ­ kérdezte Joli, miközben folyamatosan a ceruzáját ütögette az asztalhoz.

­ Mire akarsz kilyukadni? ­ kérdezett vissza Marika miközben kezdeti magabiztosságának már nyoma sem volt.

­ Nos. Szerintem Gáborral a konkrét esetet kellett volna tisztázni, ami Edit osztályában történt. Ha történt ilyen? Hogy miért érzik azt a gyerekek, hogy túl szigorú velük?

­ De a múlt feltárása is fontos. És én az iskola történetén dolgoztam.

­ Persze. És ez adott okot és indokot arra, hogy szuggeráló kérdésekkel bombázd Gábort.

­ Én szuggeráló kérdésekkel? ­ kérdezett vissza csodálkozóan Marika. ­ Én csak tudni akartam, ki akartam deríteni az igazságot.

­ De Gábor mindig is hangsúlyozta, amikor hozzám bejöttetek akkor is, hogy nem emlékszik a pofonra. Meg kell mondjam, az is furcsa volt, hogy ezzel váddal annyira határozottan előálltál.

­ Joli mire akarsz kilyukadni? Gondolom nem véletlenül hívtál be a szünet első napján? ­ kérdezte Marika, miközben ismét igyekezett határozottnak látszani. Kihúzta magát és igyekezett leplezni idegességét.

­ Kedves Marika! Szerettem volna ténylegesen az ügy végére járni. Ténylegesen kíváncsi voltam a mozgatórúgókra is, hogy honnan is indult el ez az egész. Azt hiszem, már sikerült megtudnom ebből a beszélgetésből. És némi szerencsével ugyan, de azt is sikerült kiderítenem, hogy mi is történhetett azon a bizonyos kiránduláson.

­ Hogyan? ­ kérdezte Marika, miközben elkerekedtek a szemei.

­ Képzeld, a szóban forgó András itt járt nálam a múlt héten, hogy a bizonyítványáról kérjen egy hiteles másolatot, mivel a költözés során az eltűnt. És elmondta, hogy mire Gábor odaért a verekedőkhöz, neki már akkor vérzett az orra, amelyet Gábor sikeresen elállított.

Marika döbbenten bámult maga elé, miközben Jolit hallgatta. Tehát szó sem volt semmiféle tanári atrocitásról, amelyet ő feltételezett, sőt biztos volt benne. Szinte szédelgett a székén. Teljesen alaptalanul vádolta meg kollegáját. Több percig ült így. Joli csak nézte, majd megkérdezte, hogy kér egy kis vizet. Lassan ivott két kortyot, majd végül megszólalt.

­ És most mi legyen? ­ tette fel a kérdést Marika remegő hangon, miközben egyik kezével az asztalra könyökölt és fogta a fejét. ­ Teljesen alaptalanul vádoltam meg. Annyira bíztam Editben. Jobban át kellett volna gondolnom az egészet.

­ Szerinted hogyan zárhatjuk le az ügyet? Gábor nagyon ki van borulva, hiszen sokan szinte ellene fordultak a kollegák közül. Igen, kicsit szigorú, nagyhangú, de van is tekintélye a diák közt. De nem hiszem, hogy igazságtalan lenne. Erre eddig senki sem panaszkodott.

­ Bocsánatot kell tőle kérni ­ mondta kicsit sírós hangon Marika.

­ Igen, szerintem is. Két hét múlva lesz a tavaszi tantestületi értekezlet. Ugyan sok dolgot kell megbeszélnünk, de meghívtam egy pszichológust is, aki a hamis emlékről fog nekünk előadást tartani.

­ Mi az a hamis emlék? Netán valami olyasmi, amit én, illetve Edittel mi akartunk Gáborral elhitetni?

­ Igen, ilyesmi. A hamis emlék kialakulásról, célzott kérdésekkel történő kialakításáról és ennek veszélyeiről fog beszélni.

­ Mindenki tudja fogja, hogy ezt az előadást miattunk kell végig hallgatniuk.

­ Látom, hogy nagyon rosszul vagy. Nem erre számítottál. Bár kérdés, hogy mire? De hagyjuk. Edittel bocsánatot kell kérjetek Gábortól ezen az értekezleten. Szerintem ezzel kezdjük, hogy utána mindenki megnyugodjon. Kérem, hogy ezt Edittel te közöld! ­ mondta ellentmondást nem tűrően, de azért mégsem durván Joli. ­ Ha esetleg valamelyiketek beteget jelent aznapra, akkor az első nap, amikor bejön, röpgyűlést hívok össze és akkor kell megtennie. Szerintem ne húzzuk a dolgot.

­ Igen. Így lesz ­ ígérte megtörten Marika.