Hallgass a szívedre!

-Szerintem ez nem jó ötlet. – tördelte kezeit Anna az áruházban.

-Ugyan már! – legyintett Reni, majd levett a polcról egy üveg vodkát és mellénye alá bújtatta – Senkinek sem fog feltűnni. Rengeteg van még belőle.

-De ez lopás.

-Bízz bennem! – érintette meg a lány vállait Reni és arcon csókolta, aztán kézen fogva kivezette őt az áruházból. Az utcán aztán futásnak eredtek a sötétben. Anna sosem volt sportos alkat, azonban barátnője keze mégis erőt adott neki.

A parkban végül megálltak és Reni örömteli nevetésben tört ki. Anna lihegve nézett fel rá. A lány boldog megnyilvánulása az ő arcára is mosolyt csalt és kipirult ábrázata csak még vörösebb lett.

Máig tisztán emlékezett első találkozásukra. A zeneiskolából ismert Bence nyárindító házibulijára és Bence legjobb barátjára Renire, akitől első látársa elakadt a szava. Reni nem volt szép lány, mégis olyan erőt és energiát hordozott a kisugárzása, hogy az a legtöbb embert a hatalmába kerítette. Így volt ez Annával is, a tizenhat éves zongoratanonccal, aki életében először esett szerelembe. Legnagyobb meglepetésére pedig úgy tűnt, hogy Reni is osztozik a vonzalmában. Azon az estén számot cseréltek és Reni másnap fel is hívta egy újabb buliba invitálva, aztán néhány átmulatott éjszaka után már elválaszthatatlanná váltak. Barátságuk pedig hónapok óta csak még szorosabbá vált, noha Anna más lelkületű volt és nem mindig rajongott Reni ötleteiért, de amikor boldognak látta az minden kételyt elűzött az elméjéből.

-Kérsz egy győzelmi kortyot? – nyújtotta oda barátnőjének az üveget Reni.

-Nem igazán szeretem a vodkát. – szabadkozott.

-Csak azért hiszed ezt, mert nem ittál még jó vodkát.

Anna végül engedett a befolyásnak és ajkához emelte az üveg nyakát. A alkohol rémes szagot árasztott, de a lány erősnek akart látszani, ezért lélegzetvisszafojtva húzta meg, ami mindent égetett, ahogy lement. A száját, a torkát, a mellkasát, a gyomrát, pont ilyen sorrendben. Az érzés hatására fájdalmas hörgést hallatott, amin Reni csak nevetett.

-Úgy tűnik, nem igazán bírod a rövidet. – törölgette kacagástól előtört könnyeit Reni. Anna is szemeit törölgette, de az ő könnyeit inkább az alholttól elszenvedett fájdalom csalta elő – megígérem, legközelebb majd valami édeset emelünk el. – csókolta homlokon társát és újra birtokba vette a vodkás üveget. Anna csak nézte ahogy szerelme úgy issza, mintha víz volna, közben pedig tett pár lépést – nem jössz? – fordult felé Reni és Anna már iparkodott is utána. Ilyen volt az ő kapcsolatuk. Reni tudta mit akar, Anna pedig segített neki elérni, bármi is legyen az. Azonban a bármi Reni részéről a lopást és a csalást jelentette, és ebbe húzta magával az amúgy engedelmes és törvénytisztelő lánykát.

Kézen fogva haladtak a parkban. Már sötét volt és csak ketten választották ez az útvonalat. Éjszaka nem igazán volt biztonságos, de Reni nem félt semmitől, Anna pedig már rég elvesztette a józan ítélőképességét.

-Hova megyünk? – kérdezte végül.

-Hozzám.  – felelte Reni – Holnap meg majd kitaláljuk mi lesz.

-Átmehetnénk hozzánk. Még csak egyszer jártál nálunk.

-A baj csak az, hogy a szüleid utálnak. – fintorogta Reni, és ezt jól látta. Anna szülei nem örültek annak, hogy együtt vannak. Nem létezik olyan szülő, aki örülne, ha csemetéje egy Reni félével lenne együtt.

-Csak azért, mert még nem ismernek. Hidd el, hogy kedvelni fognak, ha meglátják benned azt, amit én is.

-Hagyjuk már! Engem a szülők sose kedveltek, még a sajátjaim sem. Inkább otthagytak az intézetben és elmentek kokózni. – ivott még egy kortyot Reni – Inkább nem mennék a közelükbe.

-Hát jó. – sóhajtotta Anna, aki ha néhanapján hazament, ami egyre ritkábban fordult elő, akkor egyből azt kellett hallgatnia, ahogy a szülei Renit szidják a kora, életstílusa és habitusa miatt. Anna viszont akkor is szerelmes volt a tizennyolc éves Renibe, aki munka és iskolakerülőként Budapest legrosszabb hírű albérletében élt és ott lopott és csalt, ahol csak tudott.

Reni albérlete csupán egy apró és előnytelen elrendezésű garzon volt. Egyetlen szobájának ablaka észak felé nézett, így még akkor is sötét volt, amikor a nap magasan járt az égen. Reni viszont pont ezt szerette, mert így át tudta aludni az egész napot, amikor másnaposság gyötörte.

Miután a két lány mögött becsukódott az ajtó a házigazda első dolga az volt, hogy betegye az amúgy üres hűtőjébe az aznapi zsákmányt és meghagyta vendégének, hogy érezze otthon magát.

-Elmegyek fürdeni. Egy perc és végzek. – mondta, és becsuka maga mögött a fürdőszoba műanyag harmonika ajtaját.

Anna levette a kabátját és leült az ágyra, miközben elővette a telefonját. Rengeteg nem fogadott hívása volt a szüleitől és néhány üzenete is, amiben azt bizonygatták, hogy Reni nincs rá jó hatással és kérlelték, hogy menjen haza és beszéljék meg a dolgot. Annának már nagyon elege volt abból, hogy rövid pórázon tartják. Reni mellett megtapasztalta a végtelen szabadságot és már nem kívánkozott vissza az óvó szeretet szegélyezte kalitkájába. Sértődötten kapcsolta ki a telefont és inkább csatlakozott Renihez a zuhany alatt.

A másnap hűvös időt hozott. Reni nem szerette a hideget, mert nem volt pénze meleg kabátra, ellenben Annával, akinek a szülei minden télen vásároltak egy újat.

-Nem szállunk inkább buszra? – kérdezte Reni, miután sétáltak pár méter.

-Nincs rá pénzünk.

-Majd bliccelünk. – legyintett a lány – A buszon szinte sosincs kaller, ha pedig felszáll egy, szépen leslisszolunk a hátsó ajtón. – vázolta fel a tervet. Anna izgalmasnak találta a dolgot és mosolyogva követte barátnőjét a buszmegállóba, ahol hamar fel is szálltak az egyikre.

-Egyébként hova megyünk? – kérdezte meg Anna.

-Ahol van olcsó pia, vagy jó buli. – karolta át a vállait Reni.

-Én szívesebben reggeliznék előtte. – ölelte át a derekát.

-Ahogy szeretnéd. – felelte Reni és homlokon csókolta Annát. Pár percig szótlanul utaztak és minden megállónál figyelték a felszállókat, aztán Reni tekintete elkalandozott – Pszt… látod azt? – súgta Anna fülébe és diszkréten egy férfire mutatott, akinek a farmere farzsebéből egy ötezres széle kandikált ki. Lassan, feltűnést nem keltve sétált közelebb a kinézett férfihoz és ahogy elhaladt mellette könnyed mozdulattal vette magához a kinézett pénzt. A busz végében visszapillantott Annára, aki torkában dobogó szívvel tette meg ugyanezt az utat. A következő megállónál pedig mindketten leszálltak.

-Ez nagyon király! – emelte meg a szerzeményét büszkén Reni.

-Az az ember biztosan megdolgozott a pénzéért. Biztosan nagyon bánatos lesz, ha meglátja, hogy eltűnt. Biztosan…

Reni, hogy elkergesse Anna kételyeit megcsókolta. Ez volt az első csókjuk, sőt! Annának élete első csókja is egyben. Sokszor elképzelte már Reni ajkának puhaságát és ízének édességét, de a realitás teljesen másként hatott rá. A valóság újdonsága minden eddigi élményét felülmúlta, minden gondolatát túlszárnyalta és hirtelen nagyon melege lett abban a bélelt kabátban. A célnak is megfelelt, ugyanis miután Reni elemelte tőle bársony ajkát, Anna egy szót sem tudott szólni. Csak némán nézte barátnője sötét íriszeit, szerelmesen közelről. Kesztyűtlen ujjait Reni arcához emelte, melynek bőre jéghideg volt. Anna meleg keze tavaszias impulzusként érte, és csöndesen élvezte ki, ahogyan beletúr a hajába és egy újabb csókot kér tőle. Reni pedig nem volt olyan önző, hogy megtartsa azokat magának. Hosszasan, szerelmesen csókolóztak, nem is törődve az utca zajával és a rosszalló pillantásokkal. Hogy is érdekelte volna őket ekkora szerelem mellett? Ez az emóció minden más ingert elsöpört, akár egy lavina.

-Akkor eszünk? – kérdezte Reni. Lehelete táncot járt Anna arca körül, aki csak mosolyogva bólogatott.

Délben elfogyasztott reggelijük nem volt nagy, de arra éppen elég, hogy éhségüket elmulassa, ami után a hideg visszakergette őket Reni otthonába. A délutánjuk abból állt, hogy a lakás különböző pontjain csókolóztak egymás testét simogatva. Másra nem is vágyik egy fiatal kéz, minthogy felfedezzen egy olyan alakot, ami mágnesként vonzza minden porcikájával.

Estére Reni, gondoskodó nő módjára elment, hogy vacsorát szerezzen maguknak. Addig Anna egyedül maradt az apró garzonban. Reninek nem volt szinte semmije. A berendezés a lakás részét képezték és ruhája is csak két-három váltás volt, mégis olyan gondtalannak és boldognak látszott, mintha övé lenne az egész világ.

-Megjöttem! – csapta fel az ajtót Reni és az asztalra letett egy nagyobb ételhordót – Marika néni jó fej volt és megszánt egy kis töltött káposztával. Nem a kedvencem, de ha ez van, akkor ez van.  – mondta, mialatt kivette a kulcsát a zsebéből és közben egy apró zacskót is magával rántott, ami a földön landolt.

-Ez micsoda? – vette kezébe a kis zacskót Anna. Rossz érzése támadt ettől a kis porciónyi fehér portól.

-Csak egy kis kokain. – vont vállat Reni – Pár napja csórtam az egyik szomszédtól, de veled akartam kipróbálni először. – ült le mellé – Azt mondják nagyot üt.

-Nem tudom biztosan, hogy akarom-e. – visszakozott Anna. Reni tudta, hogy néhány csók, vagy szerelmes érintés, és Anna máris a bűvkörébe kerül, de mielőtt bármit tehetett volna kopogtattak.

Reni furcsállta, mert sosem jöttek vendégei Annát kivéve. Óvatosan lépett az ajtóhoz, és nézett ki az ajtó kukucskálóján. Hirtelen elkáromkodta magát, amire Anna is felpattant.

-Zsaruk jöttek. – súgta neki – El kell tűnnünk innen.

Reni átsétált a szobán és kinyitotta az ablakot, ahova Anna is követte. Feltűnés nélkül akartak távozni, de szerencsétlenségükre pont ott parkolt a kiérkező rendőrautó egy járőrrel, aki értesítette a társait és a két fiatal után eredt. Reni ismerte a járást a belvárosban, volt is egy terve hogyan rázza le az üldözőket, Anna pedig vakon követte volna őt még a pokol legmélyebb bugyrába is.

Reni egy sikátor felé vezette szerelmét, aminek végében egy drótkerítés választotta el a kis utcát.

-Zsákutca? – kérdezte rémülten Anna.

-Dehogy is, ez egérút. Tarts bakot! – kérte határozottan Reni, és a lány kérdés nélkül teljesítette a kérését. Reni se perc alatt fenn termett a kerítés tetején, és szerelmére tekintett, aki kezét nyújtva várta a segítéségét, majd a rendőrökre emelte szemeit. Tudta, hogy ez nem fog menni. Leugrott hát a túloldalon, hogy saját magát mentse.

Anna alig kapott levegőt. Összetört szívvel és bánatos szemekkel figyelte, ahogy a lány, akibe olyan nagyon szerelmes volt, cserben hagyja. Számára ott megállt az idő és fel sem fogta mi történik vele ezután. Talán megbilincselték, és kocsiba ültették, vagy gyalog tette meg az utat? Nem tudta volna kivenni összefolyt emlékfoszlányaiból. Akkor tért magához, amikor egy fogdában csücsült és egy rendőr sorolta a vétségeit, amiket valójában nem is ő követett el.

-Többrendbeli lopás, és mint utóbb kiderült, kábítószer-birtoklás.

Anna lassan lélegzett és próbálta feldolgozni a helyzetet. Nem vallhatta magát ártatlannak, hiszen ott volt, tudott ezekről, mégsem tett semmit. A rendőr még felsorolta a jogait és, hogy mi várható ezután: természetesen kap egy kirendelt ügyvédet, de mivel büntetlen előéletű és kiskorú nem kell tartania semmi komolytól.

Anna azonban nem nyugodott meg. Reni kihasználta a szerelmét, aztán hátrahagyta, mint egy megunt játékszert. Dühös volt és szomorú, mindemellett pedig rettegett és feszengett. Ennyi mindent sosem érzett még egyszerre, mikor viszont fejében rendet akart tenni, valaki megszólította.

-Pszt… Anna!

A lány odakapta a fejét és a rács túloldalán Renit látta, egy fekete kapucniba rejtőzve.

-Hogy tehetted ezt…? – súgta összetörve Anna. Közben lassan felállt és közelebb sétált.

-Meg kell értened! Én már nagykorú vagyok és priuszom is van, biztosan bekasztliztak volna. – érintette meg Anna rácson pihenő kezeit – De kihozlak innen, megígérem. Ugye nem haragszol?

Reni kedvesen mosolygott rá, Anna pedig elgondolkozott.

Az esze nemet diktált neki, de szívét ellágyították Reni bájos vonásai. Mennyi romantikus filmet látott már, ami e két szerv csatáját dolgozta fel! Anna ezekből következtetett az általa helyesnek vélt döntésre.

-Én még mindig szeretlek. – rebegte. Annyi történet tanulságát értette félre: Hallgass a szívedre!

Bognár Barbara
Author: Bognár Barbara

Mióta hét évesen megtanultam a betűvetés művészetét, attól fogva szakadatlanul foglalkozom történeteim leírásával. Akkoriban a cicáimról írtam tanulságos történeteket, azóta viszont komolyabb témák felé húz a szívem. Az ihlet és a szorgalom azóta is kitart és mint az szekrényeim, úgy az elmém is történetekkel van tele.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Sötét szobámban

Sötét szobámban   Most sötét van szobámban, Hasalok közepén; Ott vagyok, s úgy, Ahogy lenni akarok én. Feketén, s búsan bámulnak rám, A szőnyeg porszemei;

Teljes bejegyzés »

Ha Te nem volnál

Ha Te nem volnál, akkor én… hol lennék? Ha Te nem ölelnél, én …kihez bújnék? Ha nem vigasztalnál, ha szemem könnyben ég… Nélküled – jól tudom,

Teljes bejegyzés »

Nyomott idő

Üresen konganak e régi házfalak, Róluk tán még a gondolat is lepereg, Homályos egy őszi borulat Lepi el a teret, s lelkemet. Madár se mozdul,

Teljes bejegyzés »

Mindenszentek éjszakája

Ahogy a nap alábukik a hegyek mögött, a világ csendesebbé válik. A levelek lágyan susognak az őszi szélben, és a sírok között mécsesek sora pislákolva

Teljes bejegyzés »

Csodaszép reggel

Köszöntöm a hajnalt és üdvözlöm a napot ! Vígan csicsergő, kis madárra kacsintok- Elsuhanó felhőnek emelem kalapom…. Napsugaras boldogsággal ez új napra ragyogok. Kibontom a

Teljes bejegyzés »